Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.05.30.
– Azt mondta a beszélgetésünk elején, az interjú első részében, hogy most már gyakorlati lépésekre van szükség, mert még szerteágaznak a gondolatok, akkor is, ha a végeredményt tekintve – azaz, hogy váltásra, változásra van szükség –, egy irányba mutatnak. Fleck Zoltán is azt nyilatkozta, hogy ezeknek a véleményeknek konszenzusra kell jutniuk, ön meg hozzáteszi, hogy erre sürgősen szükség lesz. Mi múlik önökön?
– Mielőtt erre válaszolnék, röviden felvázolnám, hogy jogász-elemzői körökben melyik az a három fő irány, ami eddig kirajzolódott. Hozzáteszem, hogy ennek a vitának nagyon is megvolt a létjogosultsága, ezeket le kellett folytatni. A diskurzus az említett Elek-Vörös- féle javaslattal indult, amelyhez nagyon sokan csatlakoztak, amiből az is következik, hogy viszonylag széles az egyetértés abban, hogy a közhatalom kormány általi kizárólagos birtoklásához vezető folyamat miatt – amelyet a régi Alkotmány és az Alaptörvény is tilt, tehát alkotmányellenes –, a közjogi-alkotmányos változás sürgető, az új országgyűlés számára azonnal megteendő lépéseket jelent. Ezt a Költségvetési Tanács példáján szoktam bemutatni; egy új kormány evidensen nem tudja megvalósítani programját, mert az idén, a mostani országgyűlés által elfogadott költségvetés kényszerpályára tereli. Ezért ezt már az első ülésnapon módosítani kell. Az Alaptörvény azonban ezt nem engedné meg számára, pontosabban a Költségvetési Tanács egyetértése szükséges. A KT három tagjából kettő már vétót emelhet. Ami pedig a következő évi költségvetést illeti, ha nincs meghatározott időn belül költségvetés, a köztársasági elnök 2024-ben feloszlathatja a parlamentet, vagyis három ember tíz hónapon belül eljuttathatja az országot az új választásokig. Ez csak egy a sok-sok taposóakna közül, de jól mutatja, hogy abban az álláspontban van némi illúzió, amely azt állítja, az új kormány számára van itt elegendő mozgástér. A másik felfogás ehhez az előbbi véleményhez kapcsolódik: az ezt vallók is egyetértenek abban, hogy a kiinduló pontot az Alaptörvénynek a kizárólagos hatalomra törekvést tiltó rendelkezése adja, viszont a cselekvést későbbi időpontra helyezi, mondván, hogy előbb a társadalom közös tudására, és akaratának megszerzésére van szükség. Ez egy elsöprő népmozgalomba torkollva adná meg az új kormány mozgásterét. Szerintem ez némiképp illúzió. Épp az előbb, a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos példám mutatja meg, hogy mennyire az. Jogászként az a véleményem, hogy ebben az esetben Bárándy Péter jóslata lesz a valóság. A harmadik variáció az alkotmányos forradalom és az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata. Ezzel az a baj, hogy nem lehet tudni, ki hívja össze az alkotmányozó nemzetgyűlést, és honnan veszi a felhatalmazást, közjogilag értelmezhetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.