TGM: ANDREJ SZAHAROV 100 ÉVE SZÜLETETT

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2021.05.21.

Andrej Szaharov szovjet fizikust („a szovjet hidrogénbomba atyját”) az 1960-as évek közepén egyre inkább nyugtalanítani kezdték a nukleáris fegyverkezési verseny veszedelmei (amelyeket a zseniális Szilárd Leó már a második világháború idején fölismert Amerikában; Szilárd megkísérelte megelőzni a hirosimai bombázást és a nemzetközi lefegyverzési és békemozgalom egyik kezdeményezője lett barátaival, Albert Einsteinnal és a vele együtt üldözött és megrágalmazott Robert Oppenheimerral).

Szaharov szamizdatban, majd 1969-ben a New York Times-ban sürgette a nukleáris lefegyverzést vagy legalább a fegyverkezés korlátozását, a békés egymás mellett élés jelszóból valósággá változtatását és nemzetközi kontrollmechanizmusok bevezetését. (Már 1963-ban támogatta az atomcsönd-egyezményt.) Vezető állásából elmozdították, a legjelentősebb tudósoknak a szovjet államban kijáró kiváltságoktól megfosztották.

Megalapította az első emberi jogi szervezetet a Szovjetunióban, amelyet még hatékonyabban képviselt egy másik szovjet fizikus, Jurij Orlov (1924-2020, együtt Alekszandr Ginzburg íróval, 1936-2002, és a szovjet katonai akadémia tábornoki rangú professzorával, Petro Grigorenkóval, 1907-1987), az Amnesty International önkéntes munkatársa, később a Helsinki Csoport alapítója, akit be is börtönöztek (régi ismerősünk, Jurij Andropov személyes kezdeményezésére).

Szaharovot száműzték Nyizsnyij Novgorodba (egy darabig Gorkij nevét viselte a város), és az azóta is szokásos uszító kampányokkal próbálták befeketíteni, amelyek „külföldi ügynöknek” titulálták, ahogyan azóta is szokás.

A KGB örökségét folytatta töretlenül a magyarországi ún. civiltörvény is, amelyet nemzetközi nyomásra – sajnos csak nemzetközi nyomásra – most elvetett az Országgyűlés. Ugyancsak a GPU/KGB hagyományt követi a jelenlegi, több kelet-európai és közép-ázsiai országban észlelhető állami propaganda, amely az emberi jogok helyzetét föltáró és dokumentáló, önzetlen és önföláldozó munkát folytató csoportokat, nem kormányzati szervezeteket – lehangoló következetességgel – a nyugati érdekű fölforgatás ügynökségeinek tekinti.

(Az Egyesült Államok jobboldala ugyanezeket a nem kormányzati szervezeteket „kommunistának” szokta volt nevezni, és ma is hasonlóan jár el, ha a jogvédők és tényföltárók tevékenysége kényelmetlen a kormányzatnak vagy az uralkodó osztálynak.)...

ITT OLVASHATÓ