NETANJAHU, ERDOĞAN ÉS A HAMÁSZ: HÁBORÚK ÉS HARMÓNIA

MÉRCE
Szerző: BILLAY GÁBOR
2021.05.25.

Miután kiújultak a harcok az izraeli hadsereg és a Hamász terrorszervezet között, nem csak a térség, de a világ legtöbb állama kinyilvánította, hogy melyik oldalt is támogatja a konfliktusban. Így tett Recep Tayyip Erdoğan török elnök is, aki hétfőn telefonon egyeztetett Hasszán Roháni iráni elnökkel arról, hogy Törökország a lehető legkeményebben fog fellépni Izraellel szemben. Bejelentését sokan úgy értelmezték, hogy Erdoğan katonákat tervez küldeni Jeruzsálembe, azonban – akármennyire is feszült volt a helyzet a tűzszüneti megállapodásig – az igazság az, hogy a két állam közötti kapcsolatok még sosem virágoztak úgy, mint jelenleg, és ezen Erdoğan és a Hamász jó viszonya sem változtat.

Gyümölcsöző Izrael-ellenes dumák

Törökország volt az első muszlim ország, amely hivatalosan is elismerte Izraelt, és a két állam kifejezetten jó kapcsolatban volt egészen az 1967-es hatnapos háborúig, amikor is Törökország nyíltan bírálta Izrael bevonulását Ciszjordániába és Kelet-Jeruzsálembe. A ‘90-es években aztán a sikeres palesztin-zsidó béketárgyalások következtében a két ország kapcsolatai ismét javulni kezdtek, 1994 és 1998 között majd fél tucat kereskedelmi és katonai megállapodás született közöttük.

Eleinte Erdoğan sem ütött meg ellenséges hangot Izraellel. Az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) 2002-ben került hatalomra, a konzervatív pártnak pedig a kezdetektől az volt az egyik célkitűzése, hogy Törökország regionális nagyhatalommá váljon. Mint a NATO egyik tagállama, Izraellel tovább folytatta a katonai együttműködést, a kereskedelmi kapcsolatokat pedig csak tovább erősítették.

Erdoğan 2004-ben még az Amerikai Zsidó Kongresszus kitüntetését is megkapta békeközvetítői szerepe miatt.

Miközben a gazdasági és katonai kapcsolatok csak erősödtek a két ország között, Erdoğan rájött, hogy a muszlim világban igazán nagy népszerűséget csak akkor tud szerezni, ha Izrael-ellenes retorikára vált. Emlékezetes alakítást nyújtott a 2009-es davosi Világgazdasági Fórumon, ahol felháborodottan faképnél hagyta Simón Peresz izraeli elnököt, és az őket hallgató közönséget, miután összevesztek a gázai helyzeten. Ezzel a performansszal Erdoğan hatalmas népszerűségre tett szert a muszlim országokban, és hamarosan úgy kezdték mutogatni, mint az egyetlen vezetőt, akit valóban érdekelnek a palesztinok.

2010-ben aztán jött a következő botrány, amit a Mavi Marmara hajó ügye váltott ki. Az izraeli blokád alatt álló Gázába egy több hajóból álló flotta akart bejutni, állításuk szerint segélyeket akartak vinni a civil lakosságnak, ugyanakkor az akciót szervező Humanitárius Segély Alapítvány (IHH) már többször került terrorizmus finanszírozásával gyanúba, így az izraeli hadsereg erőszakot alkalmazva tartóztatta fel a hajókat, aminek következtében kilenc török állampolgár vesztette életét. Törökország ekkor megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, a gazdasági és katonai kapcsolatoknak azonban semmi baja nem esett, sőt, tovább javultak.

Ezen katonai együttműködések keretében egyébként izraeli pilóták rendszeresen kapnak kiképzést Törökország legkonzervatívabb városában, Konyában. 2012-ben, amikor Erdoğan már erősen nyugat-ellenes volt, átadták Törökország új NATO-támaszpontját az ország keleti felén található Malatyában, az iráni határhoz közel. Ezt az amerikai hadsereg használja, nem véletlen, hogy Irán több alkalommal is tiltakozott a támaszpont működése ellen, ez pedig rámutat Ankara bonyolult külpolitikai pozíciójára...

ITT OLVASHATÓ