Szerző: LAKY ZOLTÁN
2021.05.13.
„Ha a jelenlegi rendszerben ilyen nehéz megoldásokat találni, magát a rendszert kell megváltoztatni” – mondta az akkor 15 éves Greta Thunberg a 2018-as katowicei ENSZ-klímakonferencián. A zöld Jeanne d’Arc egy mondatban foglalta össze azt az értelmezési keretet, amelybe a klímaváltozás elleni küzdelem az utóbbi években bekerült. A politikai spektrum baloldalán az a gondolat vált uralkodóvá, hogy a klímaváltozás nem önmagában értelmezhető kihívás, hanem a „globális kapitalizmus” tünete, és az ellene való küzdelem sem képzelhető el magának a rendszernek a megdöntése nélkül.
Ez a gondolkodás mindig jellemző volt az európai zöld mozgalmakra, de az elmúlt évtizedekben azért a környezetvédelem ügyét sok konzervatív, agrárius politikai irányzat is a magáénak tudta tekinteni. Főleg azokban az országokban, például hazánkban, ahol a neoliberális, piac- és tőkepárti gazdaságpolitikát alapvetően baloldali pártok tették magukévá. Az utóbbi években azonban a baloldali nyilvánosságban az antikapitalista rendszerkritika vált uralkodóvá a klímaváltozásról zajló közbeszédben. Így beszél a témáról ma Amerikában Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez, Magyarországon részben Schiffer András és Lányi András. Igaz, utóbbiak a minap „harmadik utas” politikai programmal álltak a nyilvánosság elé, amely nem veti el egészében a kapitalizmust, fontos elemeiben mégis közel áll a baloldali rendszerkritikus média Mércétől a Partizánig tartó narratívájához a bolygópusztító nagyvállalatokról és a bajokat okozó fogyasztói társadalomról. Ez a kritikai irány adja a gerincét olyan szervezetek kommunikációjának is, amilyen például a Greenpeace...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.