Szerző: KASNYIK MÁRTON
2021.05.02.
"Az angol nyelv legijesztőbb szavai a következők: a kormánytól jöttem, és segíteni szeretnék"
– mondta 1986-ban Ronald Reagan amerikai elnök, amivel jól összefoglalta az utóbbi több mint negyven év uralkodó gazdaságpolitikai ideológiáját (még akkor is, ha amikor ezt mondta, éppen új kormányzati támogatásokat jelentett be a mezőgazdasági gazdálkodóknak).
A reaganizmus nem is annyira az állam méretének csökkentéséről szólt,* mint inkább az állam gazdasági szerepének teljes újraértékeléséről. Egyre nagyobb teret adtak a vállalatoknak, az őket korábban kordában tartó szabályozást leépítették, a tulajdonosok adócsökkentéseket kaptak. A szakszervezeteket megtörték, és az univerzális szociális programok helyett egyre több lett rászorultsági alapú.
Valójában már Reagan és Margaret Thatcher brit miniszterelnök hatalomba lépése előtt elindult az angolszász világban ez a folyamat, hiszen a stagflációval küszködő Jimmy Carter is a költségvetési fegyelmet jelölte meg célként, és ő küldte Paul Volckert is a Federal Reserve élére.* A nagy állammal ellenséges retorikát szinte változatlan formában képviselte Bill Clinton és Tony Blair a kilencvenes években, és ennek különösen nagy súlyt adott, hogy akkor már felállt az egypólusú világrend, ezért fontossá vált, hogy milyen a széljárás az angol nyelvű országokban. A globális szabadkereskedelem és az elpénzügyiesedés igazán csak Clinton idején szabadult el. Az azóta eltelt években többnyire tovább folytatódott a jóléti és szabályozó állam visszaszorulása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.