Szerző: RÓNAY TAMÁS
2021.05.18.
Orbán Viktor kormányfő utóbbi időkben alkalmazott stratégiájának alapeleme volt, hogy vétóval, vagy vétófenyegetéssel emelte a tétet. Sajátos tárgyalási stratégiájának ez az eszköze. A cél az volt, hogy ezáltal kényszerítse kompromisszumra az Európai Uniót. Tavaly Lengyelországgal együtt fenyegetőzött az Orbán kormány a következő hétéves költségvetés, valamint a 750 milliárd eurós helyreállítási alap elfogadásának megvétózásával, mivel a kifizetéseket jogállamisági normák teljesítéséhez akarták kötni.
A vétó persze nem magyar találmány. 2008 decemberében például Szlovénia blokkolta a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal a két állam közötti határvita miatt. Észak-Macedónia ugyan nem uniós tagállam, de két EU-s tagország, Görögország, majd Bulgária állt a Szkopjéval való uniós csatlakozási tárgyalások útjába. 2008-ban Hollandia vétója miatt hiúsult meg a korábban már parafált stabilizációs és társulási egyezmény aláírása Szerbiával. 2020 szeptemberében Ciprus ellenállása miatt nem tudott szankciókról dönteni az uniós külügyminiszterek tanácsa a belarusz vezetés ellen. A szigetország ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy Törökországra is vessenek ki szankciókat. Itália is élt már a tiltakozás e formájával, 2017-ben, amikor az EU-s külügyminiszteri tanácsülésen megakadályozta az embercsempészet ellen indított, Sophia nevű földközi-tengeri művelet mandátumának meghosszabbítását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.