Szerző: MATURA TAMÁS
2021.05.22.
Bár sokak szerint Kína gazdasági befolyása folyamatosan erősödik régiónkban, az alább bemutatott kutatás eredményei ezt jórészt cáfolják. E tények függvényében még érdekesebb, hogy a magyar kormány meddig és milyen okból vagy céllal tarthat ki a kínai kapcsolatok ápolása mellett nyugati partnereinek kritikája ellenére.
Mindez valójában nem újdonság: ugyan kevésbé vált a pesti utcák népszerű témájává, de a kínai befektetések kérdése valójában legalább akkora hatással volt az elmúlt években régiónk és az egész Európai Unió Kínához fűződő kapcsolataira, mint a mostanában figyelmet kapott ügyek. A Közép-európai Ázsia Kutató Központ nemrégiben lezárult kutatása alapján azt járjuk körbe az alábbiakban, hogy mi valósult meg a hatalmas kínai befektetéseket övező várakozásokból.
Kína már egy évtizede igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait régiónkkal: 2011-ben éppen Budapest adott otthont az első politikai és üzleti találkozónak Peking és a közép- és kelet-európai (KKE) országok képviselői között. E kezdeményezés hatására alakult meg egy évvel később az úgynevezett 16+1 együttműködés, amely térségünk tizenhat országa (Görögország 2019-es csatlakozásával már 17) és a KNK közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat hivatott elősegíteni.
Történt mindez a világ pénzügyi összeomlása és az eurozóna válsága által dominált időszakban, amikor a nemzetközi kereskedelemtől és működőtőke befektetésektől függő, kicsi és rendkívül nyitott gazdaságokkal rendelkező KKE-országok számára megmentőként tűnt fel a szinte korlátlan pénzügyi lehetőségekkel és hatalmas piaccal rendelkező Kína. Így térségünk szereplőinek egyik alapvető céljává vált, hogy a gazdasági fejlődés fellendítése érdekében növeljék a kínai tőke beáramlását országaikba, ezzel helyettesítve tradicionális partnereink, a fejlett országok elapadó befektetéseit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.