KIMONDANI SIMICSKA NEVÉT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.05.17.

Szép dolog az emlékezet, ám nem mindegy, mire emlékszik az ember, s pláne hogyan. Ez az első tétel. A második pediglen Störr kapitány apukájának intése kisfia felé még annak kapitánnyá válása előtt, tehát klottgatyás korában, miszerint: légy nagyvonalú. Mert ilyen készség nélkül élni nem lehet. Efféle habitus híján átharapjuk embertársunk torkát, kinyomjuk a szemét, s ami rosszabb, egy pokol lesz az életünk, midőn lovaglunk az értelmetlenségeken. Mint most a DK-s Szabó Zoltán, aki Gulyás Gergely azon mondatára, miszerint ő mondta ki a parlamentben először Simicska Lajos nevét, szuszogva nekiállt sürögni, hogy nem is, nem is, hanem ő.

Mintha nem volna teljességgel mindegy, ki vette a szájára Simicska előbb bűnös vagy szent nevét. Vannak a rögös életben lényeges és lényegtelen dolgok, ez épp nem az, s ilyen hozzáállással a DK-s Szabó Zoltán csupán egy aktatologató csinovnyik, bár nem ismerem a habitusát, de ezek után már nem is kell. Tegnap olvastam több dolgozatot is, nyilatkozatokat, komoly, megfontolt véleményeket magukat okosnak hívő emberektől, hogy Orbánnal tárgyalni nem lehet, a Karácsony-féle „selymes fordulat” halálra van ítélve. Most álljak neki hőbörögni, hogy tíz éve magyarázom ugyanezt, hogy enyém az érdem, kérem a simit a buksimra? Ugyan. Ülök a dombon és nézgelődök.

Szabó előbb simicskázott mint Karácsony, én előbb fasisztáztam mint akárki, ettől még nem kérek repetát a habos kakaóból, és nem is visítozom, hogy én voltam a hős, mert minek. Störr kapitány apukájának intése a nagyvonalúságról azt jelenti, hogy képes legyinteni az ember, enélkül csak fontoskodó, nyüzsgölődő manus lesz, aki tolakszik a sorban, és a végén a legzsírosabb falatot akarja. A dolgok így kezdődnek el, hogy elveszünk az értelmetlen részletekben, aminek elborzasztó voltáról az én drága szomszédom tesz tanúbizonyságot napra-nap, aki odáig jutott, hogy képtelen elmondani mi történik vele, vagy mit szeretne, hogy történjen.

Az, hogy egy órára valahová elmegy, öt perces értelmetlen történetté válik, valahogyan így: az egy órási temetői bussza menek az Irénhöz, tudod, akinek a férje a tanácsná dógozott régebben, a hugának a lánya meg pincér, de a kocsma már bezárt, három unokája van az Irénnek ilyen jól ivós nő volt de már nem iszik, na az egy órási temetői bussza megyek hozzá, ismered az Irént, ilyen csöcsös volt régen. Nem, nem ismerem, nem mondta, hogy Simicska. És elrémülten látom, hogy a nagy ellenálló felhorgadásban mindenki ilyenné válik, s ami baj ennél nagyobb, kockás füzetben tartják számon az érdemeket, ki, hol, miért és mennyit simicskázott. Nem lesz ennek jó vége egyáltalán...

ITT OLVASHATÓ