Szerzők: SZALAI ANNA, VARGA DÓRA
2021.05.14.
– A lakásprivatizáció alapvetően is egy szélsőségesen igazságtalan elosztási forma, hiszen csak azok juthatnak így tulajdonhoz, akik korábban valahogy bekerültek egy bérleménybe, ráadásul stabil jövedelmük és elegendő megtakarításuk van a vásárláshoz, vagy hitelképesek. Ezt a torzító hatást a lakástörvény tervezett módosítása csak még jobban felerősíti – mondta lapunknak Őze Sándor, a lakhatási szegénység ellen küzdő A Város Mindenkié Csoport aktivistája. Az indítvány szerinte szembemegy a globális trendekkel, pusztító elképzeléseket tükröz a közvagyonnal való gazdálkodásról és durván elmélyíti a lakhatási válságot. A bérlakásszektor felszámolását eredményező önkormányzati kényszer-értékesítés felhasogatja a már most is meglehetősen lyukacsos szociális hálót – tette hozzá Őze Sándor.
Mint arról beszámoltunk, Böröcz László kormánypárti országgyűlési képviselő az 1993-as lakástörvény módosítását javasolja az Országgyűlésnek. Ha a képviselők kétharmada megszavazza az indítványt, akkor a települési önkormányzatok mindenféle mérlegelés nélkül kötelesek eladni a tulajdonukban álló bérlakásokat bérlőiknek és azok egyenesági rokonainak, méghozzá a forgalmi érték legfeljebb 30 százalékáért. (Ez a bérlési idő hosszától függően felére csökkenthet, míg egyösszegű fizetés esetén automatikusan jár 70 százalék kedvezmény, így akár a lakás értékének 10 százalékáért is megvehető az ingatlan.) A törvény nem tartalmaz újraértékesítési tilalmat sem, így a potom pénzen vett lakás akár rögtön eladható a többszöröséért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.