Szerző: DARVAS BÉLA
2021.05.29.
Előszó: Az olvasó egy négyrészes cikksorozat második részét olvassa most, amelynek mindegyikéhez egy-egy írásbeli villáminterjú csatlakozik. Részei hetente szombatonként jelennek meg. A megszólalók sorrendben: Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina, Pálinkás József és Ángyán József.
*
Baranyi Krisztina (hajdanán Együtt, most független ellenzéki) Ferencváros érintett telkeit az önkormányzat többségi akaratának megfelelően nem kívánja átadni a Fudan Hungary céljaira, hiszen azoknak szerinte a budapesti Diákváros céljait kell szolgálniuk. Az eddigi mellébeszélésekkel ellentétben, a jelenlegi törvényjavaslat szerint Baranyi Krisztina honlapján a kormány-előterjesztéshez mellékelt térképet láthatjuk, amely szerint a ferencvárosi Diákváros területének közel ¾-e a Fudan Hungary (magyar-kínai vegyes-vállalkozásnak tűnik, ami a kissé kótyagos magyar adófizetők pénzén épül) alapítványának tulajdona lesz. Miért állította azt akkor a nagyra becsült, konzervatívnak mondott adminisztráció, hogy mindkét terv megvalósul? Nem kevés cinizmussal persze a Diákvárosból is egy kicsi?
Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina május 17-én mentek Palkovics Lászlóhoz tárgyalni. Gondoltam előzetesen, most jön az ellenállhatatlan ajánlat-közeli izé, amit korábban eresztett el az álmatlan karatemester, bár én ennek lassan már a szagát is érzem. Kedvetlenül írom le, hogy nincs súlya annak, amit a nemzet gépésze mond. Mintha nem is ő mondaná. A Fudan Hungary ügyében egyébként is annyi már a ködösítés, a gyermeteg sunnyogás, hogy a téglásbodzási Manyi néninek – húsvétokon locsoljuk rendületlenül – is feltűnt már. Persze ő sokat hallott és látott a puskaporvirágos háza előtti lócáján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.