BETLI, VAGY VALAMI MÁS?

NÉPSZAVA
Szerző: HERCZOG LÁSZLÓ
2021.05.01.

Az intézményes egyeztetés kiüresítése, a valós szakszervezeti munka ellehetetlenítése lépésről lépésre következett be, csúcspontjához a pandémia kitörésével érkezett el. Azóta a rendeleti kormányzás – most már jogi háttérrel – nem tart igényt senki véleményére.

1989-90 a szakszervezetek életében is jelentős változásokat hozott. Az egy-központú szakszervezet több szakszervezeti központtá esett szét, illetve új, korábban nem létező szakszervezetek jöttek létre. A 2010-ig tartó korszakban egyértelmű eredménynek tekinthető számos konfliktus tárgyalásos rendezése, illetve az érdekegyeztetés intézményesítése terén elért lépések: az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) működése és az OÉT-törvény, a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása, majd működésük törvénybe foglalása, érdekegyeztető fórumok működtetése számos területen, illetve a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) létrehozása még 1996-ban. Ez a politika tehát egyértelműen hitet tett amellett, hogy az érdek-tagolt, egyre összetettebb, modern társadalmakban is szükség van érdekképviseletekre, érdekvédelemre – talán jobban, mint korábban –, ezért ki kell építeni ennek intézményes kereteit. A munka világában ma is a szakszervezet lehet a munkavállalói érdekek megtestesítője – függetlenül attól, hogy a szakszervezetek eredményessége, társadalmi beágyazódása korántsem volt problémamentes, és a kormányok, a munkáltatói érdekképviseletek, illetve munkáltatók viszonya a párbeszédhez, az együttműködéshez ugyancsak mutatott ambivalens vonásokat...

ITT OLVASHATÓ