Szerző: ÉS
2021.05.21.
Pilinszky János Akvárium című verséről
I N T E R J Ú
Beszélgetés Kálmán C. György irodalomtörténésszel
K R I T I K A
Károlyi Csaba: „Ismered? Ismered”
Pál Sándor Attila: Rokonok. Novellák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 104 oldal, 2499 Ft
A szétesés, a lerohadás számbavétele már a versekben is utat nyitott ahhoz, hogy a jelennel szembenézzünk. A közelmúlt történelmének felidézése, a romok megmutatása jelzi, hogy a mai életünk miből lett, és tán azt is érthetőbbé teszi, miért lett ilyen. A novellák is erre az alkotói logikára épülnek. Miután az író a balladákban feltérképezte a történetmondás lehetőségeit, és ráérzett arra, hogy a múlt hogyan határozza meg jelenünket – akkor is, ha a fenébe kívánjuk, vagy tán észre se vesszük –, most megmutatja, hogyan tudja feltérképezni a mai magyar világot tizenöt novellában. „A járdaszéltől az oldalba mart, karamellszín kádárkocka.” – olvasom a címadó novellában ezt a mellékes mondatot, az egyetlent, amely a kötetben megnevezi burkoltan a Kádár-korszakot. (Az úgynevezett Kádár-kocka négyzetes alaprajzú családiház-típus, amelyből vidéken sok épült a hatvanas–nyolcvanas években.) A régi és az új most emberi sorsokon keresztül van megmutatva, az eltűnőben lévő formákat az öregek őrzik és viszik majd magukkal. A hajdani népi világ pedig kifordítva kerül elénk, abszurd, komikus vagy melankolikus jelleggel...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Deczki Sarolta: Ex libris
Babiczky Tibor: Magas tenger
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Kolozsi László: A bejrúti járat
Molnár T. Eszter: Szabadesés
Radvánszky Anikó: „De kik ezek az emberek?”
Éric Vuillard: Napirend. Fordította Tótfalusi Ágnes. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 109 oldal, 3890 Ft
A Napirend a második világháborúhoz vezető út néhány kiragadott történeti állomását hangsúlyos személyes kommentárok kíséretében, anekdotaszerűen mutatja be. Az 1930-as évek politikai légkörének és eseményeinek ábrázolásakor egyfelől a Hitler kampányát és a náci háborús gépezetet finanszírozó német nagyiparosokra, másfelől Ausztria 38-as náci megszállásához és végső soron az egész kontinens bekebelezéséhez asszisztáló európai nagyhatalmak vezetőire irányítja a figyelmet. A részben emlékiratokra, naplókra és levelezésekre alapozott történetek középpontjában a „kis osztrák despotaként” jellemzett Kurt von Schuschnigg kancellár, valamint az úgynevezett megbékélési politika erélytelen, a nacionalizmust és rasszizmust is elfogadni kész szószólói, Lord Halifax és Neville Chamberlain állnak...
Bihari Péter: Sokszínű világtörténet
Hahner Péter: Világtörténeti kaleidoszkóp magyar szemmel. Rubicon Intézet, Budapest, 2020, 544 oldal, 5980 Ft
Az egész kötet – mint említettem – nagyon tetszetős, minden értelemben sokszínű, a képaláírások változatosak, továbbá külön „boxok” tartalmazzák a kiegészítő információkat. Laikusok és szakértők, iskolások és érett korúak, egyszóval mindenki megtalálhatja azokat a cikkeket, amelyek a kíváncsiságát kielégítik, legyenek azok politikai-eseménytörténeti jellegűek, avagy inkább társadalom- és kultúrtörténettel foglalkozók. Hahner a „harag és elfogultság nélküli”, józan és távolságtartóan racionális megközelítés híve – tanulmányai ezzel együtt érdekesek, érthetőek, sőt szórakoztatóak. A kötet – az eredeti cikkekhez hasonlóan – nem tartalmaz bibliográfiát, de névmutatót szerencsére igen...
Benedek Szabolcs: Self-made emberek
Frank Tibor: Szalonvilág. A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2020, 208 oldal, 3410 Ft
Frank Tibor alapos, ugyanakkor roppant olvasmányosan megírt munkája részletesen és megkapó érzékletességgel mesél a szalonok világáról Párizstól Londonon, Berlinen és Bécsen át Budapestig, ráadásként kis kitérővel Amerika, sőt napjaink felé. Mindehhez nem csupán precízen fölrajzolt történelmi háttérrel szolgál adalék gyanánt, hanem olyan ínyencségekkel is, mint a zongora és a névjegykártya kultúrtörténete, sőt ízlés- és társaságformáló szerepe. Közben a köztudatból mára többé-kevésbé kikopott, ugyanakkor kifejezetten izgalmas figurákkal is megismerkedhetünk...
Gyenge Zoltán: Műalkotás, tömeg, reprodukció
Weiss János: A modernség esztétikai programja. Előadások Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányáról. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 150 oldal, 2365 Ft
Weiss igen távolról kezd, és mindent kontextusba helyez. A német irodalom és filozófia egyik legjobb ismerőjeként ugyanúgy bepillantást nyújt a német idealizmus esztétikai szemléletébe, mint mondjuk a George kör tevékenységébe, Rilke vagy Hofmannsthal költészetébe. Weiss alapgondolata: a fent említett fogalmak értelmezhetetlenek maradnak a kulturális tradíció, és persze egyéb Benjamin szövegek beemelése nélkül...
Hegedűs Claudia: Emlékodüsszeia
André Aciman: Harvard tér. Fordította Neset Adrienn. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 295 oldal, 3999 Ft
Az amerikai esszéista, memoár-és regényíró neve még azokból a békeidőkből lehet sokak számára ismerős, amikor átmenetileg járhattunk moziba. André Aciman világsikert hozó regénye (Call Me by Your Name, 2007), amely magyarul Szólíts a neveden címmel 2018-ban jelent meg, hatalmas szakmai-és közönségsikernek bizonyult. (lásd róla kritikánkat: Stőhr Lóránt: A barack húsa, ÉS, 2018/6., február 9.) Gyors egymásutánban további három Aciman-kötet is debütált idehaza, eddigi utolsóként a Harvard tér...
Zsembery Borbála: Elveszni a részletekben
Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is. Fordította Orzóy Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 3999 Ft
A novellák narrátora szinte mindig hangsúlyosan kívülálló, megfigyelő pozícióból szólal meg. Számtalan visszatérő elem fűzi össze a kötet szövegeit, ezek közül tipikus a vonat mint helyszín, ahol a narrátor egyedül utazik, vagy a szállodai éttermek, ahol egyedül étkezik. A rögzített megfigyelések a legtöbb esetben nem állnak össze klasszikus értelemben vett történetté cselekménnyel, pontos felépítéssel, mégis, éppen a hiányokon keresztül történetként olvassuk őket. Davis prózájának egyik legfontosabb eleme a hiány, illetve a részletezés ellenpontjaként a szinte teljes redukció. A néhány szavas vagy bekezdéses szövegek is a hiányra építve mutatják egy fel egy történet lehetőségét – és Davis bebizonyítja, hogy ennyi is elég...
Wagner István: Poliakoff és Soulages
(Kunstsammlungen Chemnitz, Museum Gunzenhauser. Serge Poliakoff – Vollendete Peinture. Nyitva június 20-ig, Soulages – Malerei 1946–2019. Megtekinthető június 27-ig)
Végső Zoltán: Oh, Hammond!
(Kéknyúl: Live Live Live – szerzői kiadás, 2020; Gyárfás–Premecz Organ Trio: Organ Grinder’s Suite – szerzői kiadás, 2021)
Erős, masszív megszólalás, mozgékony dallamok, ritmusok, és bár szerintem a nyolc tag bizonyos esetekben sok is lehet, viszont ilyen kvalitású zenészek itt bizony páran elférnének még, nem esne szét a produkció. Mint egy jó, klasszikus nyolchengeres autó: nagy hang, sebesség, minőség és örök értékek. Ha jó Hammond-játékot hallok, egy idő után rendszerint elkezdem azt érezni, hogy a hátralévő időmben bőven ellennék hammondos zenék hallgatásával. Premecz Mátyás zenekarvezető elő tudja csalogatni ezt az érzést, és a teljes zenekar is nagyon tud valamit a Hammond aranykorából úgy, hogy több stílust egybegyúrva alakították ki hangzásukat...
György Péter: Az Idő két története
(Múltba ásott város – Dunaújváros a dunaújvárosiak előtt, Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető október 3-ig.)
Báron György: A zélet
(Spirál. Magyar–román film. Rendező-forgatókönyvíró: Felméri Cecília)
Magyar film, első film, remek film. A fiatal kolozsvári rendezőről a legkevésbé azt a kínálkozó közhelyet írnánk le, hogy ígéretes tehetség, reményteli pályakezdő. Nemcsak azért, mert ezeket már besöpörte korábban, amikor figyelemre méltó rövidfilmjeiért előbb „A jövő reménysége”, majd a „Legígéretesebb fiatal tehetség” díjjal ismerték el. A jövőbe láttak, amúgy nem volt nehéz. Azért fölösleges ezeket most megismételni, mert a Spirál beteljesült ígéret: okos, elegáns, érett munka...
Csengery Kristóf: Személyes műfaj
(Balog József zongoraestje. Zeneakadémia, május 12.)
Balog József mindvégig spontán lendülettel, szuggesztívan tolmácsolta az est gazdag és heterogén programját. Muzsikálását nem „reprezentációs” célú, sokkal inkább indulathordozó virtuozitás jellemezte: olyan pergés, pezsgés, máskor szikrázás, amely a művek emocionális tartalmait segítette felszínre. Lélegző tagolással, sok színnel, változatos dinamikai kidolgozással és életteli hangsúlyokkal zongorázott, fogékonyan az egymástól jelentősen eltérő hangvételek iránt, s így sikerült méltó módon érzékeltetnie az antológia stiláris sokféleségét...
Gergics Enikő: Inkább nem lenni
(Shakespeare/37 I–VII., TRIP Webszínház x Budapesti Tavaszi Fesztivál, április 14-től)
Hiába a különleges helyszínekkel operáló látványos megoldások, a tisztességgel küzdő színészek, a projektet áthatni látszik az a meggyőződés, mintha Shakespeare-hozzáírásokat színpadra vinni valami reveláció lenne, ami már önmagában is elég, de alaposan a korunkba átültetve aztán biztosan...
Fáy Miklós: Akár igaz, akár nem
(A Royal Philharmonic online koncertje a Bartók Fesztiválon, május 17.)
Azért ugyanígy már nem lehet legyinteni Brahms Negyedik szimfóniájára, pedig ugyanígy vagyunk kénytelenek. Csak hát mi mást lehet mondani, mint hogy ha egy karmesteren kifog a darab, akkor talán okosabban teszi, ha nem játssza, nem úgy van ez, hogy addig-addig kell próbálkozni, amíg meg nem jön az angyal, és megsúgja az előadónak, mi az, amit mindig elmulasztott. Petrenko elmulasztotta az egész szimfóniát...
Siba Antal: Mire jó egy film?
(Az Origo.hu propagandafilmje Nyírtassról)
A nyírtassi kocsma előtere: borítékolható, hogy az itt ülők támogatják Karácsonyt, hiszen kocsmában történő tartózkodás és Karácsony támogatása között a kapcsolat csakis intenzív lehet. Ha az itt ülők nem támogatnák, akkor a mezőn kaszálnának, mint teszi azt Jáger Ferenc. Két suhintás között elmondja, hogy nem való az oda, már főpolgármester is csalással lett...
André Aciman: Harvard tér. Fordította Neset Adrienn. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 295 oldal, 3999 Ft
Az amerikai esszéista, memoár-és regényíró neve még azokból a békeidőkből lehet sokak számára ismerős, amikor átmenetileg járhattunk moziba. André Aciman világsikert hozó regénye (Call Me by Your Name, 2007), amely magyarul Szólíts a neveden címmel 2018-ban jelent meg, hatalmas szakmai-és közönségsikernek bizonyult. (lásd róla kritikánkat: Stőhr Lóránt: A barack húsa, ÉS, 2018/6., február 9.) Gyors egymásutánban további három Aciman-kötet is debütált idehaza, eddigi utolsóként a Harvard tér...
Zsembery Borbála: Elveszni a részletekben
Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is. Fordította Orzóy Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 3999 Ft
A novellák narrátora szinte mindig hangsúlyosan kívülálló, megfigyelő pozícióból szólal meg. Számtalan visszatérő elem fűzi össze a kötet szövegeit, ezek közül tipikus a vonat mint helyszín, ahol a narrátor egyedül utazik, vagy a szállodai éttermek, ahol egyedül étkezik. A rögzített megfigyelések a legtöbb esetben nem állnak össze klasszikus értelemben vett történetté cselekménnyel, pontos felépítéssel, mégis, éppen a hiányokon keresztül történetként olvassuk őket. Davis prózájának egyik legfontosabb eleme a hiány, illetve a részletezés ellenpontjaként a szinte teljes redukció. A néhány szavas vagy bekezdéses szövegek is a hiányra építve mutatják egy fel egy történet lehetőségét – és Davis bebizonyítja, hogy ennyi is elég...
Wagner István: Poliakoff és Soulages
(Kunstsammlungen Chemnitz, Museum Gunzenhauser. Serge Poliakoff – Vollendete Peinture. Nyitva június 20-ig, Soulages – Malerei 1946–2019. Megtekinthető június 27-ig)
Végső Zoltán: Oh, Hammond!
(Kéknyúl: Live Live Live – szerzői kiadás, 2020; Gyárfás–Premecz Organ Trio: Organ Grinder’s Suite – szerzői kiadás, 2021)
Erős, masszív megszólalás, mozgékony dallamok, ritmusok, és bár szerintem a nyolc tag bizonyos esetekben sok is lehet, viszont ilyen kvalitású zenészek itt bizony páran elférnének még, nem esne szét a produkció. Mint egy jó, klasszikus nyolchengeres autó: nagy hang, sebesség, minőség és örök értékek. Ha jó Hammond-játékot hallok, egy idő után rendszerint elkezdem azt érezni, hogy a hátralévő időmben bőven ellennék hammondos zenék hallgatásával. Premecz Mátyás zenekarvezető elő tudja csalogatni ezt az érzést, és a teljes zenekar is nagyon tud valamit a Hammond aranykorából úgy, hogy több stílust egybegyúrva alakították ki hangzásukat...
György Péter: Az Idő két története
(Múltba ásott város – Dunaújváros a dunaújvárosiak előtt, Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető október 3-ig.)
Báron György: A zélet
(Spirál. Magyar–román film. Rendező-forgatókönyvíró: Felméri Cecília)
Magyar film, első film, remek film. A fiatal kolozsvári rendezőről a legkevésbé azt a kínálkozó közhelyet írnánk le, hogy ígéretes tehetség, reményteli pályakezdő. Nemcsak azért, mert ezeket már besöpörte korábban, amikor figyelemre méltó rövidfilmjeiért előbb „A jövő reménysége”, majd a „Legígéretesebb fiatal tehetség” díjjal ismerték el. A jövőbe láttak, amúgy nem volt nehéz. Azért fölösleges ezeket most megismételni, mert a Spirál beteljesült ígéret: okos, elegáns, érett munka...
Csengery Kristóf: Személyes műfaj
(Balog József zongoraestje. Zeneakadémia, május 12.)
Balog József mindvégig spontán lendülettel, szuggesztívan tolmácsolta az est gazdag és heterogén programját. Muzsikálását nem „reprezentációs” célú, sokkal inkább indulathordozó virtuozitás jellemezte: olyan pergés, pezsgés, máskor szikrázás, amely a művek emocionális tartalmait segítette felszínre. Lélegző tagolással, sok színnel, változatos dinamikai kidolgozással és életteli hangsúlyokkal zongorázott, fogékonyan az egymástól jelentősen eltérő hangvételek iránt, s így sikerült méltó módon érzékeltetnie az antológia stiláris sokféleségét...
Gergics Enikő: Inkább nem lenni
(Shakespeare/37 I–VII., TRIP Webszínház x Budapesti Tavaszi Fesztivál, április 14-től)
Hiába a különleges helyszínekkel operáló látványos megoldások, a tisztességgel küzdő színészek, a projektet áthatni látszik az a meggyőződés, mintha Shakespeare-hozzáírásokat színpadra vinni valami reveláció lenne, ami már önmagában is elég, de alaposan a korunkba átültetve aztán biztosan...
Fáy Miklós: Akár igaz, akár nem
(A Royal Philharmonic online koncertje a Bartók Fesztiválon, május 17.)
Azért ugyanígy már nem lehet legyinteni Brahms Negyedik szimfóniájára, pedig ugyanígy vagyunk kénytelenek. Csak hát mi mást lehet mondani, mint hogy ha egy karmesteren kifog a darab, akkor talán okosabban teszi, ha nem játssza, nem úgy van ez, hogy addig-addig kell próbálkozni, amíg meg nem jön az angyal, és megsúgja az előadónak, mi az, amit mindig elmulasztott. Petrenko elmulasztotta az egész szimfóniát...
Siba Antal: Mire jó egy film?
(Az Origo.hu propagandafilmje Nyírtassról)
A nyírtassi kocsma előtere: borítékolható, hogy az itt ülők támogatják Karácsonyt, hiszen kocsmában történő tartózkodás és Karácsony támogatása között a kapcsolat csakis intenzív lehet. Ha az itt ülők nem támogatnák, akkor a mezőn kaszálnának, mint teszi azt Jáger Ferenc. Két suhintás között elmondja, hogy nem való az oda, már főpolgármester is csalással lett...
Králl Csaba: Nőktől nőig
(Magyar Nemzeti Balett: Tűzmadarak; Győri Balett: GisL – online bemutatók)
Velekei László, a győri GisL, és Venekei Marianna (Magyar Nemzeti Balett), a Tűzmadarak koreográfusa erre egymástól szögesen eltérő válaszokat ad. Velekei eldobja Adolphe Adam muzsikáját, és a hegedűvirtuóz Lajkó Félixszel újat írat, de sűrítéssel és szerepelhagyásokkal hű marad Théophile Gautier bő másfél évszázados librettójához, Venekei Marianna ellenben a szövegkönyvet veti sutba és ragaszkodik Sztravinszkij zenéjéhez, kettejük munkájában és hozzáállásában csupán egyvalami közös: modern színpadképre cserélik az eredeti szüzsé mesevilágkulisszáit.
(Magyar Nemzeti Balett: Tűzmadarak; Győri Balett: GisL – online bemutatók)
Velekei László, a győri GisL, és Venekei Marianna (Magyar Nemzeti Balett), a Tűzmadarak koreográfusa erre egymástól szögesen eltérő válaszokat ad. Velekei eldobja Adolphe Adam muzsikáját, és a hegedűvirtuóz Lajkó Félixszel újat írat, de sűrítéssel és szerepelhagyásokkal hű marad Théophile Gautier bő másfél évszázados librettójához, Venekei Marianna ellenben a szövegkönyvet veti sutba és ragaszkodik Sztravinszkij zenéjéhez, kettejük munkájában és hozzáállásában csupán egyvalami közös: modern színpadképre cserélik az eredeti szüzsé mesevilágkulisszáit.
I R O D A L O M
Selyem Zsuzsa: Babatorzó az Ég alól
Kolozsvár repülőterével szemben, a Kis-Szamos partján a növények még nem álltak ugyan győzésre, mint Csernobilban az atomkatasztrófa után, de ha egy egész város irányítását át tudták venni, akkor itt is van remény. Legalábbis számukra. Ha jobban megnézed, ott, a mellett a szürkéskék egészségügyi maszk mellett például van egy fél pár cipő, rajta finom moharéteg. Honnan a csudából kerültek ide a mohák spórái? A fene se tudja, de itt vannak, és ha a zöld szövedék már betette ide a lábát, felőlük akár az Égig nőhet az emberi hordalék, ők úgyis rájuk nőnek...
Fecske Csaba: A gyerekkor vége
Fantáziálni kezdtem róla. Azt szerettem volna, hogy egyszer kettesben legyek vele, hogy elmondhassam, neki van a legszebb szeme és frizurája, és ha ezt mondtam volna, nem is mondtam volna valótlant. Csakhogy ehhez nekem nem volt bátorságom. Amikor a betegsége után átjött hozzánk, hogy megkérdezze, mi van föladva (a véletlen, úgy látszik, a segítségemre sietett), kettesben lehettünk, anyámék a mezőn voltak. De nemcsak ők mentek el otthonról, hanem az a kevéske szavam is, ami volt. Ahogy megjelent babos ruhájában az ajtóban, hirtelen nem kaptam levegőt, a szám széle parázslott, a nyelvemet, mint romlott húst forgattam a számban. Nehezen tudtam megszólalni. Választékos akartam lenni, de csak ostobaságokra telt tőlem...
Nomád Földi László: Tundrán
Tudtam, mivel a hatvanhatodik szélességi kör fölött vagyok, ha eljön a késő ősz, szeptember végén... Még nyílnak a völgyben a kerti, no, mindegy, hagyjuk ezt. Szeptember végén befagynak majd, és akkor csak jeget melegítve jutok hozzá, ahhoz pedig meg kell találnom azt, amit az ősember. Tüzet. Esen átvizsgáltam a zsebeimet. És találtam egy zsinórt, nem is zsinór volt az, hanem felfejtődött egy szál a vászonnadrágomból. Ezt a szálat rátekertem egy hengeres botra, a bot végét odanyomtam egy száraz, korhadt fadarabhoz, amit az odúból bányásztam ki. A zsinórt ide-oda huzigálva, így forgatva a hengeres botot, hosszú dörzsölés után végül füstölögni kezdett a fa. Akkor lehajoltam, és fújtam, míg be nem lobbant. Tettem rá még száraz mohát, aztán korhadt fát, aztán száraz fát, egész addig, míg magasan lobogott a láng. Jól megraktam, hogy sokáig...
Farkas Balázs: Az őszről
és más tévhitekről
Irina szeptember közepén szokott érkezni, és általában november végéig maradt, legkésőbb addig, amíg az első hó le nem hullott. Mindig vonattal jött, pedig vettem neki egy autót, de azt mondta, szerénynek kell lennünk, mert csak akkor lesz jussunk a dicsőség. Így mindig ki kellett sétálnom a falu szélére, még azon túl is, ahol már csak egy kis földút visz a vasútállomásig, ott nyáron általában kullancsok és siklók teszik ijesztő dolgaikat, az év hátralevő részében pedig csak a nyomasztó üresség lakozik a környéken. Két nővér találkozása viszont olyasvalami, amiért az ember megteszi azt is, amiért általában nem szívesen veszi a fáradságot, és most is így történt: ott álltunk a szélben, öleltük egymást, két fiatal özvegy, Irina és Zinajda, nővérek és festőművészek...
Rutkai András: Szépen peszélt
Vasárnap elmentem az óbudai templomhoz, és vártam, hogy nagymama kijöjjön a miséről. Fél egyre odaértem, igyekeztem úgy parkolni, hogy a kocsiból figyelhessem a kápolna bejáratát. Azon a februári hétvégén sok hó esett, féltem, nagymama megcsúszik majd a lépcsőn, ezért elé mentem. Elmúlt háromnegyed, aztán egy óra is. Nagymama sehol. Már éppen készültem, hogy bemenjek megnézni, nem történt-e valami baja, amikor kilépett a templomból. Gondterhelt volt, a szokásosnál is jobban meggörnyedt, lehajtott fejjel figyelte a lépcsőt. Kézen fogtam.
– Jól vagy, drága? – kérdeztem...
Nagy Betti: Tanulom a csendet
Nagy Betti: Aztán elmegy egy busz
Nagy Betti: Megjelölték a fáimat
Zalán Tibor: A lovak reggelije
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.