ANNYUK NAPJA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.05.03.

Vizuális típus vagyok. A Varázshegyet olvasva például határozottan láttam magam előtt Hans Castorpot, éspedig olyannyira, hogy amikor valahol, valamikor találkoztam egy róla készült kis szoborral, csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy ez nem ő. Hans Castorp nem ilyen. Ezért olyan kiábrándítóak a regényekből készült filmek, legyenek akármilyen lenyűgözőek is. Ebből a látó tulajdonságomból fakadóan az a kép is előttem van, amikor szintén a Varázshegyben, ott is az ebédlőben a rossz orosz asztalnál egy fiatalember az ételét előre apró darabokra vágta, majd az így előkészített masszát kanállal merte magába gyors ütemben, föl sem nézve, belemerülve, miközben törölgette magáról az izzadságot.

Ahogyan tegnap Németh Szilárd közzé tette a vacsorájáról készült fényképet, egyből a rossz orosz asztal ötlött és ugrott be. Elsősorban azért, mert Thomas Mann ezzel az étkezés, és úgy általában az ember testi, ha úgy tetszik, organikus mivoltát hangsúlyozta a szellemi felett, mint ahogyan az egész regényben is benne van ez a vonulat, a lélek-anyag lét ellentmondásai, amiről majd tanulmányt kellene írni Demeter Szilárd valamelyik folyóiratába. De ez csak móka volt. Mert egyrészt ki írna ezeknek tanulmányt, másrészt mit érdekli ezeket Thomas Mann, akit még József Attila is üdvözölt. Már az is valami internacionalista-globalista összeesküvés volt, de megint elragadott az asszociáció mételye, csapong az ember ide-oda mint egy rossz villamos.

Németh Szilárd képen szereplő vacsorája valami gusztustalan trutyi, nem véletlenül jutott eszembe róla a rossz orosz asztal, amit a Fidesz egyik esze, ez a rezsis megemelt, az úri budoárok fényébe vonta mintegy, hogy chili con carne, amit lapátolni készül törölgetve magáról az izzadságot mint valami regényhős, akinek a testi mivolta győzedelmeskedik a szellemi felett. De ez Szilárdunkat ismerve nem lehetett egy öldöklő küzdelem. Németh Szilárd nem köszöntötte a közösségi téren az anyukáját, ő a vacsoráját ünnepelte, míg az érzelmeiben kifinomult gazdája négy szál tulipánt vitt a szülői házba éltetve édesanyját, aki biztosan tesz vacsorát a kőbányászatban megfáradt urának, amikor az estelente hazatér a munkából...

ITT OLVASHATÓ