„AKI SZEGÉNY, ANNYIT IS ÉR” - A PIACTÓL AZ ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁIG: A NEOLIBERALIZMUS RÖPPÁLYÁJA

QUBIT
Szerző: ORBÁN KRISZTIÁN
2021.05.29.

Mi, magyarok, nehéz helyzetben vagyunk. A piacosítás negatív következményeit az elszenvedők nyakába varrták. A piacosított társadalom nemcsak a megélhetést tagadja meg ezektől az emberektől, hanem a méltóságot is. A nagyvárosból nézve a kisvárosiak nem elsősorban szegények, hanem mucsaiak, szexisták, idegengyűlölők és homofóbok lettek.

Az életünket harminc éven át keretező világrend a 2010-es évek második felére megszűnt. A tavalyi év pedig lebontotta a korábban uralkodó piacfétis utolsó szellemi végvárait is. A pandémia tapasztalatával felvértezve már nem kérdés, hogy az államba vetett közbizalom, a bürokratikus kompetencia vagy a politikai vezetés minősége legalább olyan fontos egy ország jóléte szempontjából, mint a „szabadpiaci” gazdaságpolitika. Sőt az is világos, hogy akik túl komolyan vették az utóbbit, azok gyengének bizonyultak az előbbi tényezők mentén.

Ezzel pedig lezárult a neoliberális ideológia korszaka. Negyven éve, amikor Thatcherrel és Reagannel hatalomra került, a nyugati államokat az állami túlterjeszkedés okozta gazdasági és társadalmi szklerózis, valamint a szovjetek elkerülhetetlen győzelmétől való félelem jellemezte. Az új ideológia leverte ezeket a béklyókat, szárnyakat adott, és visszahozta a Nyugat erejét, presztízsét és önbizalmát. A friss gondolatok azonban egy idő után dogmává merevedtek, és megakadályozták az egyre szaporodó mellékhatások felismerését, hogy a kezelésükről ne is beszéljünk. Ma pedig megint ott tartunk, ahol negyven-ötven éve, csak éppen a piaci túlterjeszkedés kreálta bizalmi válságra és a kínai kihívásra keresi a Nyugat a választ.

Ez a válasz pedig megkerülhetetlen kontextust jelent majd nekünk, magyaroknak is. Értenünk kellene kívülről-belülről, hogy kellő körültekintéssel alakíthassuk ki a saját stratégiánkat. Hogy végre ne a kurrens nyugati dogmákhoz való viszony végletei közt csapongjunk meggondolatlanul. Jó volna nem naivan fejest ugrani az éppen uralkodó áramlatokba, mint 1990-ben tettük, vagy cinikusan csak rövidtávú hatalmi érdekek mentén viszonyulni hozzájuk, mint az elmúlt évtizedben történt.

Első lépésként tisztázni kell, hogy mi is vitte annyira félre az előző évtizedek nyugati és hazai berendezkedését. Ennek az írásnak ez a célja...

ITT OLVASHATÓ