A TANÉV, AMELY AZ EGYÉBKÉNT IS LÉTEZŐ, ISZONYÚ EGYENLŐTLENSÉGEKET CSAK TOVÁBB MÉLYÍTETTE

MÉRCE
Szerző: JUHÁSZ VANESSZA
2021.05.01.

„A tesó a szobában tanul, anya a másik szobában tanít, én meg most a konyhába szorultam.” Azokban a családokban, ahol megadatott a digitális tanítás és munkarend, nagyjából így nézhettek ki a hétköznapok az elmúlt egy évben.

A járványhelyzet a pedagógusok még békeidőben is hatalmas terheit csak tovább fokozta. A megváltozott tanrenddel sokuknak több generációnyi digitális tudást kellett elsajátítaniuk egyik napról a másikra, hogy tovább végezhessék munkájukat. Mindez ráadásul a diákok közti, már meglévő esélyegyenlőtlenségeket is csak tovább növelte.

A jelenléti oktatásba való visszatérés sem indult zökkenőmentesen, hiszen rengeteg szakmabeli fejezte ki aggodalmát saját és diákjai egészségével kapcsolatban. Riportunkban egy alsó tagozatosokat tanító tapasztalt szakmabelit, egy pályakezdő fiatal tanítót, valamint egy hátrányos helyzetű gyerekeket is mentoráló középiskolai tanár mesél tapasztalatairól. Beszámolóik alapján átfogóbb képet kapunk arról, hogy az elmúlt egy évben a tanári szakma milyen nehézségekkel nézett szembe, a digitális oktatástól egészen az áprilisi nyitás kihívásaiig.

Az alsó tagozatos gyerekek az online órákhoz már egyedül csatlakoztak, és küldték vissza a házi feladatukat, számol be róla egyik interjúalanyom, „K”, aki neve elhallgatását kérte. K* már 25 éve van a pályán, jelenleg egy belvárosi, saját bevallása szerint színvonalasnak mondható általános iskolában tanít alsó tagozatosokat.

A digitális oktatás azonban számára is nagy kihívás volt, tanítványai viszont könnyebben tudtak hozzászokni a rendszerhez. K* szerint annak ellenére, hogy az órák online térben zajlanak, a kisebb gyerekeknek pedig különösen fontos lenne a személyes oktatás, tanítványai mindent megtettek a sikeres működésért...

ITT OLVASHATÓ