Szerző: MÉSZÁROS GÁBOR
2021.04.30.
Már a korábbi felhatalmazási törvényekkel összefüggésben is megállapítható: azok elfogadása az Alaptörvény vonatkozó – egyébként rosszul megalkotott és még rosszabbul interpretált – szabályainak szándékos vagy hiányos ismereteken alapuló félreértelmezése. A különleges jogrend keretei között szabályozott veszélyhelyzet keretében külön szabályozták a veszélyhelyzetet mint speciális különleges jogrend elrendelhetőségét és a már elrendelt különleges jogrend alatt meghozható rendkívüli kormányrendeletek meghozatalát. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a különleges intézkedések bevezetését lehetővé tevő kivételes állapot beálltának megállapítása önálló döntést igényel, majd a már elrendelt veszélyhelyzetben a kormány rendkívüli, kormányrendeleti jogkörökkel rendelkezik. Ugyanakkor ez utóbbi rendeleteknek időbeli korlátja is van, amely elsődlegesen a visszaélésszerű rendeleti kormányzást, másodlagosan pedig a bevezetett rendkívüli kormányrendeletek az Országgyűlés általi felülvizsgálhatóságát biztosítja. Ez utóbbi magyarázata az, hogy az Alaptörvény szerint a kormány veszélyhelyzetben korlátozott ideig bizonyos törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, illetve egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A konkrét tárgykörökről sarkalatos törvényként a katasztrófavédelmi törvény rendelkezik egyébként. Az előbbiek fényében az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a kormány mely esetekben hirdetheti ki a veszélyhelyzetet (élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség), majd a (2) bekezdés arról, hogy a kormány a kihirdetett veszélyhelyzet idején rendkívüli rendeleteket alkothat, melyekben eltérhet törvényi rendelkezésektől az említett módon. Ez utóbbi rendkívüli intézkedéseket tartalmazó és/vagy rendes törvényi szabályoktól eltérő kivételes állapoti rendeletek hatálya tizenöt napig tart, kivéve, ha az Országgyűlés felhatalmazása alapján ezek hatályát a kormány meghosszabbítja.
A fenti, egyébként pontatlanul megfogalmazott szabályt használja a kormány az elmúlt egy évben a felhatalmazási törvények igazolásaként, azonban mindezt visszaélésszerűen teszi. A törvényalkotó ugyanis a felhatalmazást kizárólag a már elfogadott és alkalmazott rendkívüli kormányrendeletekre, és nem pedig a még el sem fogadott intézkedésekre adhatja meg. Ezzel szemben például a harmadik felhatalmazási törvény (a korábbi jól bevált gyakorlatot felhasználva) két szempontból is alkotmányellenesen él vissza a rendkívüli jogkörrel és ad biankó felhatalmazást a kormánynak. Egyrészről a még el nem fogadott, vagyis az állampolgárok számára ismeretlen jövőbeni kormányrendeletek meghosszabbítása súlyosan sérti a jogbiztonság elvét, másrészről pedig az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdését félreértelmezve, nem pusztán a rendkívüli kormányrendeletek tizenöt napos határidejénél hosszabb felhatalmazást, hanem magának a veszélyhelyzetnek a meghosszabbítását is elrendeli. Az Alaptörvény vonatkozó bekezdése azonban erre nem kínál lehetőséget, az Országgyűlés kizárólag a konkrét rendkívüli intézkedések (kormányrendeletek) tizenöt napos hatályának meghosszabbításáról rendelkezhet. Mindebből az következik, hogy az Országgyűlés nem adhat felhatalmazást a veszélyhelyzet mint különleges jogrend meghosszabbítására...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.