Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.04.26.
Süddeutsche Zeitung
Alapítványokba viszi ki a közvagyont, így a legtöbb egyetemet is a magyar kormány – írja Végkiárusítás című beszámolójában a legolvasottabb német lap. Orbán Viktor a nagyobb rugalmassággal és a pénzzel érvel az új gyakorlat mellett, a bírálók ezzel szemben azt mondják, hogy ily módon állam jön létre az államban.
A felsőoktatásban nagy hullámokat kavar, hogy jön a Fudan egyetem. Csak az építési költség átszámítva 1,5 milliárd eurót tesz ki, a telek a kormány ajándéka. A miniszterelnök szerint tanulni kell a Kelettől, de úgy tűnik, a CEU sok jóval nem tudott szolgálni, mert annak mennie kellett. Most éppen visszatérhetne, mert módosítják a vonatkozó törvényt, de inkább nem kér belőle. A két intézmény körüli vita nagy érdeklődést váltott ki külföldön is, ugyanakkor meglepően csekély figyelem övezi a diplomások képzése körül zajló „modellváltást”. Kastélyok, parkok, termelőföldek vagy éppen kulturális intézmények sorsa ugyanaz: állami kézből vagyon kezelő alapítványokhoz kerülnek.
A hívek szerint az átalakulás versenyképesebbé teszi az országot. A kormány azt közölte az újsággal, hogy a vagyonelemeket kizárólag a közjó érdekében lehet felhasználni, nem kerülnek automatikusan magántulajdonba. A másik oldal ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a Fidesz be akarja biztosítani magát, ha netán jövőre elveszti a választást. Ezért pénzt spájzol, saját embereit jól fizető posztokra rakja.
A legtöbb egyetem többé-kevésbé önkéntesen fejet hajtott a törekvés előtt, habár még a támogatók között is van olyan, aki enyhe zsarolást emleget. Mindenesetre a hatalom a tervhez négy milliárd eurót még abból az európai újjáépítési alapból is igénybe kíván venni, amit Orbán az ősszel majdnem meghiúsított. Ugyanakkor az EU aligha tudja majd nyomon követni, hogy a magyarok mire fordítják a pénzt. A modell ugyanis főként az átláthatóság és az autonómia kapcsán hibádzik. Vagy ahogy Polónyi István oktatáskutató összefoglalta: a kuratóriumokba a kormány a saját híveit nevezi ki, az alapítványokhoz kerülő vagyon viszont nem az egyetemeké. A régi szabályok már nem érvényesek, bárkit ki lehet rúgni.
Szóval ugrás a sötétbe. Setényi János, aki magát konzervatívnak tartja, két, ellentétes álláspontot vázol: az egyik szerint az új rendszer új lehetőségeket kínál. A másik szerint viszont közforrások gigantikus lenyúlása zajlik az Orbán által teremtett nemzeti burzsoázia útján. Ennek része, hogy az egyetemek közreműködésével tüntetik el az uniós alapok egy részét.
Deák Dániel a Corvinusról úgy véli, a kuratóriumok strómanokból állnak, mert a kormányfő számára fontos, hogy kézben tartsa a felsőoktatási intézményeket, egyben pedig tovább dagassza a cimborák bankszámláit. Ezzel szemben a tudományért felelős miniszter európai példákra hivatkozik, ám ezt német szakértők kézből kontrázzák. Továbbá emlékeztetnek arra, hogy az alapítványok korifeusait életük végéig nevezik ki és csak kétharmaddal lehet őket leváltani. Ráadásul sok közöttük a magas rangú kormányzati tisztségviselő, miniszter.
Az MTA ugyan sürgette, hogy a kinevezéseknél arányosan kapjon képviseletet a politika, a gazdaság, az oktatás és kutatás, továbbá forgó rendszerben cserélődjenek a tagok, de nem úgy néz ki, hogy ebből lesz bármi is.
Le Monde
A német futball piros lapot mutatott fel Orbán Viktor melegellenességének. Ezzel tér vissza az újság a Petry kontra Gulácsi-ügyre, hozzátéve, hogy a két főszereplő Németországban idáig nem hívta fel magára a figyelmet a saját szakmáján túl. Ám az LMBT-jogokat korlátozó magyar politika utolérte őket. Ők ketten a kérdésben mutatkozó hazai megosztottság jelképei lettek.
A Lipcse kapusa 14 éve külföldön él, ezért valószínűleg nem gondolta, hogy a melegek melletti kiállása a gyűlölet és az intolerancia ekkora áradatát váltja ki. De hát Magyarország egyre inkább homofób lett a nacionalista Orbán alatt. Mindezt a keresztény értékek nevében. A miniszterelnök úgy állítja be, hogy ő csupán azokat védelmezi.
Gulácsinak kiállása után nekiesett a kormánypárti média és kapott rendesen a közösségi hálón is. Ezért azóta inkább óvatosan hallgat. A magyar labdarúgásban annál is inkább érdemes távolságot tartani a politikától, mert a kormányfő közpénzzel árasztja el a sportágat.
Utóbb Petry hiába próbált elhatárolódni saját kijelentéseitől, mennie kellett Berlinben, mert az a sokszínűségéről és arról nevezetes, hogy elfogadja a nemi kisebbségek jogait. Az alkalom viszont nagyon is kapóra jött a magyar vezetésnek, noha az európai intézmények sűrűn bírálják Orbánt a jogállam leépítéséért.
Amióta a Fidesz otthagyta a Néppártot, semmi sem akadályozza a kormányfőt és truppját, hogy ne menjen neki Németországnak. Ebben ezúttal különösen Gulyás Gergely jeleskedett, aki az eset kapcsán már a náci időket is felemlegette. A Merkel-kabinet ezt a lehető leghatározottabban visszautasította.
Project Syndicate
Joschka Fischer minden ellenérv dacára nem ért egyet azzal, hogy a Nyugat az őszre kivonja csapatait Afganisztánból, mert emiatt beláthatatlanul sok szenvedés zúdul majd a helyi lakosságra, arról nem beszélve, hogy a világnak milyen megpróbáltatásokra kell majd felkészülnie. A volt német zöldpárti külügyminiszter, aki a háború után Budaörsről kitelepített szülők gyerekeként már odakint született, emlékeztet arra, hogy az al-Kaidát nem sikerült szétzúzni, a tálibok pedig Kabulon kívül erősebbek, mint valaha.
Vissza fogják szerezni a hatalmat, továbbá változatlanul fenyegetést jelentenek majd a Nyugat számára. Afganisztánban nincs olyan kormányzati erő, amely meg tudná fékezni a terrorizmust, a korrupciót, a kábítószerkereskedelmet, amely békés, nyugodt jólétet tudna szavatolni a lakosságnak.
A regionális stabilitás még törékenyebb lesz, mint idáig. A kivonulás a transz-atlanti szövetség vereségét jelenti, a humanitárius következmények ugyanakkor drámainak ígérkeznek. Ezért várhatóan újabb menekülthullám indul be. Hatalmi vákuum alakul ki és azt a régió országai igyekeznek majd betölteni. Pakisztán, Irán, és főként a terjeszkedni kívánó Kína. Persze Peking aligha tud többet elérni ebben a helyi lőporos hordóban, mint a szovjetek vagy az amerikaiak.
Fischer mindezek alapján azzal érvel, hogy nincs alternatívája az USA fegyveres jelenlétének, mert szeptember 12-ével nem egy biztonságosabb, jobb világ köszöntene be. Éppen ellenkezőleg, humanitárius katasztrófa fenyeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.