SOHASEM KÉSŐ ELMAGYARÁZNI, HOGY MI A TÉTJE AZ EGYETEMI AUTONÓMIÁNAK

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2021.04.19.

2021 áprilisára túl vagyunk több nagy múltú egyetem és szakmai műhely alapítványosításán, és ki tudja, hol van a vége annak a folyamatnak, amelyet csak „modellváltásként” emleget a köznyelv. A magyar felsőoktatásból ezzel vajon örökre elveszett az autonómia? Hogyan lehet elmagyarázni az alapítványosítás tétjét azoknak, akiket eddig nem érdekelt a folyamat, és azoknak, akik közvetlenül nem érintettek benne? Interjúnk Fleck Zoltánnal, az ELTE-ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének tanszékvezető oktatójával, aki azt is elmagyarázza, hogy pontosan mi az az országos „infosztrájk”, amelyben hétfőtől ő maga is részt vesz.

A magyar egyetemek oktatói és hallgatói összefogtak, hogy tájékozódjanak, tájékoztassanak, közösen gondolkodjanak és cselekedjenek az egyetemek szabadságáért. Az Infosztrájk az egyetemi autonómiáért egy oktatói és hallgatói összefogással megvalósuló, egyhetes, országos esemény április 19-23. között. A csatlakozó oktatók a hagyományos tanterv helyett az egyetemi függetlenségről, a felsőoktatás egészét és a saját intézményüket érintő változásokról beszélgetnek a hallgatókkal az órákon, vagy úgy alakítják a tananyagot, hogy abba az adott tudományterület felől közelítve szervesen épüljön be a kérdés.

Mérce: Bontsuk ki egy kicsit az „infosztrájk” elnevezést! Mitől info-, és mitől (nem) sztrájk?

Fleck Zoltán: Az információs sztrájkot bár könnyű összekeverni a Munka törvénykönyvében található sztrájkkal – ami munkabeszüntetést jelent –, ez esetben azonban sokkal inkább az „információn”, az informáláson van a hangsúly. Az infosztrájk szervezője azt állítja, hogy a hallgatókkal közösen végzendő munkafolyamatban – az egyetemi oktatásban – az információt változtatja meg, és arra a célra koncentrál, amit ilyenkor a hallgatókkal kollektíven meghatároznak, nem pedig arra, ami a munka szokásos menetéből következne. Az infosztrájk azért nem munkabeszüntetés, mert csak részben csinál mást az oktató (és a hallgató), mint amit egyébként szokott csinálni a munkája során. A kommunikáción van tehát a hangsúly, amelyet egyébként is végzünk, csak itt célzottan, egy cél érdekében és kollektíven történik. Annyiban hasonlít a sztrájkra, hogy ez is egy kollektív tevékenység...

ITT OLVASHATÓ