Szerző: PuPu
2021.04.24.
A Mi Reménységünk is kiül a teraszára sörözni, jóllehet az ő gyógyszereire ráinni meglehetősen kockázatos.
Előfordulhat, hogy kerülgetheti a nyelvét a földön a következő grazi látogatásáig.
Viszont elégedetten tekinthet le a városra, melyet leigázott, melynek bűnös népe szembe mert szállni vele, s mely város helyének felszántása és sóval történő felületkezelése még hátra van.
Nem szeretem én az ilyen éles váltásokat, a nép sok esetben hajlamos gyerekesen viselkedni, a felszabadultság örömteli érzésének meglehet a böjtje, hiszen a járvány még itt van, a védekezés meg hasraütéses alapon folyik, három és félmillió oltottnál a teraszon ülve köpködheted tele a világot, négymilliónál már az éttermen belül is.
Idiótaság.
De a lényeg: indulhatnak a sportrendezvények, mehetsz a stadionba teltházas meccsre, utána meg - ha nincs szerencséd - lélegeztetőgépre.
Ha rajtam múlna, bezáratnám a VIP páholyokat, Döbrögit beültetném szeretett népe közé a B szektorba, aztán jöhetne a gólöröm...
Aztán lehet, az ország is örvendezhetne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.