Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2021.04.17.
Miközben telefonon beszéltem egy kollégámmal, akit egyébként szakmai kérdés miatt kerestem, kibukott belőle. Ahogyan mostanában sokakból is.
A párbeszéd fenti foszlányát ez a kollégám hallotta, COVID osztályra vezényelt orvos szájából, miközben egy listáról bogarászta ki az aznapi elhunytak nevét. Ráadásul ennek az orvosnak éppen a COVID kezelés a saját szakterületétől meglehetősen távol áll, és egyébként is ez volt az első napja, ezen az osztályon.
A fenti történet talán egy picit érzékelteti, hogy azon dolgozóknak, akik ezekkel a betegekkel foglalkoznak, milyen extrém lelki terheléssel is szembe kell nézniük, miközben a tegnapi betegek halálát is fel kell dolgozniuk. És persze azokét is, akik éppen a szemük láttára távoznak, család nélkül, magányosan.
Kollégám szerint a jövőben nem az lesz a kérdés, hogy hányan hagyják majd el az egészségügyet, hanem sokkal inkább az, hogy egyáltalán ezen dolgozók mentálisan menthetőek lesznek-e.
De mi erre nyitunk.
Hiszen egyszerűbb nyitni, mint a valósággal szembenézni és az állástalanokat, a bezárt üzleteket támogatni. Egyszerűbb nyitni, mint tesztelni, szembenézni azzal, hogy bizony sokkal több fertőzött is lehet, aki majd később kerül be a kórházakba. Egyszerűbb nyitni, mint 100 százalékos táppénzt fizetni, ami még az egészségügyi dolgozóknak sem jár automatikusan, azt a Kásler-féle embertelen minisztériummal jóvá kell hagyatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.