MIÉRT LENNE ÖRDÖGTŐL VALÓ A KÜLFÖLDÖN TARTÓZKODÓ MAGYAROK LEVÉLSZAVAZÁSA?

MÉRCE
JÁNOSFALVI PÉTER
2021.04.23.

Az Európai Unió határain belül jelentős gazdasági különbségek, egyenlőtlenségek, s ezzel párhuzamosan szabad mozgás van. Nem találunk olyan kort az ismert történelemben, amikor ez a két tényező – szélsőségesen eltérő jövedelmi viszonyok és szabad mozgás egy földrajzi térségen belül – ne eredményezett volna vándorlást a szegényebb régiók, országok felől a gazdagabbak felé.

A statisztikai rendszerek nemzeti rendszerek. Nemhogy közös adatbázis, még adategyeztetés sincs az Unió tagországai között, de egyébként más országok között sem. Így az adatok nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhetőek. Németország például nagyságrendileg 200.000 magyart tart számon, azt azonban senki nem tudja megmondani, hogy közülük hányan érkeztek a mai Magyarország területéről, illetve hányan vannak azok, akik egyébként helyesen határon túli kettős állampolgárként jutottak magyar útlevélhez, majd vándoroltak azzal nyugatra Szerbiából, Ukrajnából, de akár a szintén uniós Romániából vagy Szlovákiából.

A kutatás tehát becsült számokkal kénytelen dolgozni, a vándorlás azonban konszenzussal nevezhető számottevőnek az EU-ban. A volt keleti blokk országainak lakosságát hozzávetőlegesen 10-20%-os arányban érinti. Jelentős a déli tagállamok felől északra történő népmozgás, s emellett természetesen létezik ki- és átvándorlás a gazdag magországokból és között is, illetve az EU-n kívülre irányuló emigráció is.

A vándorlás mértéke okán minden tagországban és az Unió szintjén is a demokratikus intézményrendszer egészét érintő kérdéssé válik annak szabályozása, hogyan élhetnek (vagy nem élhetnek) politikai jogaikkal, azon belül pedig választójogukkal a külföldön élő vagy tartózkodó állampolgárok.

Az Unió a választási rendszerek szabályozását teljes egészében tagállami hatáskörbe sorolja. Ennek megfelelően a történelmi hagyományok és az állami berendezkedések mentén különbségek vannak a tagországi rendszerekben...

ITT OLVASHATÓ