Szerző: Telex
2021.04.16.
Nyolcvanöt éves korában meghalt Törőcsik Mari. A háromszoros Kossuth-díjas, számos szakmai elismeréssel kitüntetett, egészen 2017-ig aktív színésznő egy hónapja került kórházba.
Életének nyolcvanhatodik évében, pénteken hajnalban meghalt Törőcsik Mari háromszoros Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő – közölte a Nemzeti Színház pénteken. A közlemény szerint Törőcsik Mari hosszú betegeskedés után hunyt el. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.
A művésznő, aki az érdemes művész, a kiváló művész, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze díjakat is megkapta hosszú, több mint hatvan évig tartó pályafutása alatt, az elmúlt években sokat volt kórházban. A Vas megyében lévő velemi otthonában egész nap ápoló vigyázott rá évek óta. Legutóbb egy hónappal ezelőtt, hőemelkedés miatt került kórházba.
Törőcsik Mari pályafutása 1955-ben, a Körhinta című Fábri Zoltán-filmmel kezdődött. „Nézze, sokszor megérzem, hogy külön figyelmet kapok azért, aki voltam. Szóval a múltamért. A Körhintát meg minden évben levetítik egyszer a tévében, emlékeztetik rám az embereket, mintha mást nem is csináltam volna. Törőcsik, aki repül a hintán...” – egy 2009-es Jelenkor-interjúban mondta ezt az akkor 74 éves Törőcsik Mari beszélgetőpartnerének, Bérczes Lászlónak.
A színésznőnek valóban sorsfordító volt a mindössze húszévesen megkapott Körhinta-főszerep. Az akkor Néplapnak hívott Hajdú-Bihar megyei napilap S. Gy. monogramú munkatársa 1955. október 30-i cikkének képaláírásában már úgy fogalmazott: „Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta című film egyik felejthetetlen jelenetében” – ami bátor kijelentés volt egyébként, a cikk ugyanis egy forgatási riport volt, a filmet csak 1956-ban mutatták be Cannes-ben, és nyomban Arany Pálmára is jelölték.
A filmben végül tényleg felejthetetlen páros lettek Soós Imrével – bár ebben talán közrejátszott az a tragikus tény is, hogy az őstehetségnek tartott filmbeli partnere két évvel később, 1957 nyarán, mindössze 27 évesen öngyilkos lett.
Törőcsik Marinak ekkortól elképesztő tempóban lódult meg a karrierje: 1957−60 között 12 filmjét mutatták be, ő volt, szintén Fábri rendezésében az Édes Anna címszereplője, a Szent Péter esernyőjének Bélyi Veronikája, és ő játszotta Bellát a Légy jó mindhalálig 1960-as filmfeldolgozásában. Mindezt úgy érte el, hogy 1958-ig még tanult, 1954-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, kezdetben operett szakon. A folyamatos forgatások miatt a főiskolán elég sokat mulasztott, mint a Kaposvári Egyetemnek ez a 2015-ös, most csak webarchívon elérhető posztja felidézi,
a diplomaosztó ünnepsége idején hiányzott még három vizsgája, így diploma helyett csak egy szál virágot kapott a főigazgatótól.
A főiskola kezdetén még a Törőcsik Mariann nevet használta, különböző legendák vannak arról, hogy az 1950-es évek második felében kinek a tanácsára és miért vette fel a Mari keresztnevet. Az egyik legenda szerint Fábri és Krencsey Marianne javasolták ezt, míg a másik szerint Hegyi Barnabás ajánlotta neki a művésznevet: Bérczes László Törőcsik Marival készített beszélgetőkönyvében a színésznő végül tisztázta, hogy a két legenda valójában együtt érvényes. Törőcsik elmesélése szerint a Liliomfi és a Körhinta sikeressége után „morgott Fábri Zoltán rendező”, hogy „mindkét vezetéknévben cs szerepel, ráadásul mindkettő Mariann”. Erre válaszul Törőcsik azt mondta, a vezetéknevéhez ragaszkodik, mire Hegyi Barna, az operatőr a színésznő elmesélése szerint úgy szólt,
„Tudod, hogy kéne téged hívni? Átok Marinak. Tényleg, ha Jászainak jó volt a Mari, legyen az jó neked is! Legyél Törőcsik Mari.”
Így született meg Törőcsik Mari, aki a főiskola befejezése után egyből a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, még diploma nélkül (csak jóval később, Kossuth-díjas művészként sikerült babérkoszorúként megkapnia a diplomáját, írja a Kaposvári Egyetem posztja)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.