Szerző: KARÁCSONY GERGELY
2021.04.22.
A világnapok, van belőlük jó sok, általában ürügyül szolgálnak. Ürügyek a pillanatnyi emlékezésre, hogy kerüljön virág az emléktáblákra, vagy hogy ilyen magamfajta politikusok próbáljanak kipréselni magukból valami okosat.
Szerintem a Föld napja, április 22-e már több ennél. Több lett az elmúlt években, mert nem csak szavak hangzanak el, de tettek is követik őket. A tettekből persze még mindig nem elég, de talán valami elindult. Mert egyre több döntéshozó, és egyre több polgára egyre több országnak gondolja úgy, ahogyan Ferenc pápa írta fontos és nagyhatású enciklikájában 2015-ben:
„A fejlődésbe és az emberi képességekbe vetett irracionális bizalom után a társadalom egy része nagyobb tudatosságról árulkodó korszakba lép. … egyre növekszik a fogékonyság a környezetre és a természetvédelemre, és egyre erősebb az őszinte és fájdalmas aggódás azért, ami bolygónkkal történik. … Merjük személyes szenvedésünkké tenni azt, ami a világgal történik, és így felismerjük, mi az, amit ki-ki tenni tud.”
Ferenc pápától, akit szeptemberben Budapesten köszönthetünk, sokat lehet tanulni, ha klímavédelemről, környezetvédelemről van szó, talán tőle a legtöbbet a világ fontos vezetői közül. Azért is, mert talán elsőként mondta ki a legfontosabbat.
A klímaváltozással és a környezet pusztulásával szemben csak akkor tudjuk hatékonyan felvenni a harcot, ha a szegénységgel és a szociális problémákkal is szembeszállunk.
A környezetkárosítás, a bolygónk pusztítása és az emberek közti hatalmas egyenlőtlenségek fenntartása tehát nem különálló, egymástól elszigetelt bűnök, hanem egyetlen bűn különböző következményei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.