HALLGATÁSRA ÍTÉLT DOLGOZÓK: EL NEM KÉSZÜLT INTERJÚM EGY ÁPOLÓVAL

MÉRCE
Szerző: BLASKÓ ZSÓFIA
2021.04.16.

Kósza, átszűrődő információkból már régóta tudjuk, hogy mekkora a baj a magyar egészségügyben. Ha nem egy-egy elejtett Facebook-posztból, vagy a tilalmat megszegő ápoló megnyilatkozásából, akkor ismerősök ismerőseitől halljuk a történeteket, esetleg saját bőrünkön tapasztaljuk. A járvány előtt sem kellett túlzottan mélyre ásnunk azért, hogy lássuk a rendszer repedéseit, hogy halljunk a szülészeti erőszakról, a kórházi fertőzésekről, a kizsigerelt dolgozókról, az eszközhiányról és hosszan lehetne sorolni, még mi mindenről. A járványhelyzet viszont minden eddiginél fájdalmasabban és kínosabban az arcunkba nyomja annak a valóságát, hogy valami határozottan nincsen rendben abban a rendszerben, amelyet arra találtak ki, hogy meggyógyítsa a társadalom segítségre szoruló tagjait.

A kórházakból átszűrődő valóság ma egy erősen cenzúrázott és fragmentált valami, aminek darabjait nekünk kell összeraknunk, azok alapján az információk alapján, amelyeket a (szabad) sajtó eljuttat hozzánk. Amelyeket eljuttathat:

az egészségügyi dolgozók – orvosok, ápolók, mentősök – ugyanis hallgatásra vannak ítélve, minden nyilatkozathoz engedélyt kell kérniük, ez pedig nem csak információhiányt okoz, hanem az ő munkájukat is megkeseríti.

Ha az alulfizetettség eddig nem rettentett el egy egész generációnyi egészségügyi dolgozót a szakmától, akkor az, ahogyan a kormány járványhelyzetben kezeli őket, garantáltan megoldja ezt a problémát...

ITT OLVASHATÓ