EL A FIDESZES MANCSOKKAL VÉGRE A MAGYAR OKTATÁSTÓL!

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.04.04.

Azután, hogy a XXI. század 21 évvel ezelőtt a maga hihetetlen gyors technikai fejlődésével ránk törte az ajtót, Magyarország az oktatás terén épp egy ellenkező irányba tartó vonatra szállt föl, eszméletlen sebességgel rohan vissza a XIX. századba, abba is az akkor még működő, de ma már jócskán meghaladott, megpenészedett porosz modell felé. Pedig a sínek mellett ott a figyelmeztető tábla, ez az út a semmibe visz!

A magyar oktatás a rendszerváltás után épp a porosz iskola sablonjaitól akart megszabadulni, az oktatást meghatározó reformok indultak el, ehhez igazodó, új Nemzeti alaptanterv készült, hogy a 2010-es Fideszes hatalomátvétel után minden modernizációs törekvés füstbe menjen. A magukat kifutni nem tudó reformok helyett az ellenség megtévesztésére szintén reformnak titulált, ám azzal köszönőviszonyban sem levő sokkal inkább ellenreformnak mondható intézkedések jöttek, hogy végül a magyar oktatás a saját maga torzója legyen. Talán érthetőbb, ha úgy mondom, hogy például a közoktatást felváltotta a köznevelés, vagyis az oktatás helyett a nevelésé lett a főszerep. És milyen nevelésé?! Amikor tudós emberek ma azt mondják, hogy az oktatás mindenkinek az ügye kellene, hogy legyen, akkor arra (is) gondolnak, hogy a mai köznevelési viszonyok kétosztatúak, létezik benne egy nagyon széles cseléd, és egy nagyon szűk elit képző rész. Hogy ki melyiknek lesz a részese, azt az határozza meg, hogy hova született, és hogy szülei, ő maga mennyire híve a jelenlegi rendszernek. És itt most nem az oktatási, hanem a hatalmi rendszerre gondoltam. És ehhez azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke e kétosztatú nevelésben részesülnek, szinte szava sincs. Persze, nem általánosítanék, a tisztelet a kivételnek mindig kijár! Általánosságban mégis az a szemlélet nyer többséget, hogy „én is ilyen iskolába jártam, mégis ember lett belőlem.” Igen, csakhogy az régen volt, azóta már borzasztóan nagyot fordult a világ. Finnországban például a változások legfőbb mozgatói maguk a szülők voltak, akik nagyon jól látták, hogy nincs biztosítva az esélyegyenlőség.

Persze, a tíz éves tudásleépítő oktatás mára beérett. Azt nem mondom, hogy gyümölcsöt is hozott, mert eleve terméketlennek született. Csakhogy nem véletlen, hogy most már a kormányzati oldalt nem túlságosan kritizáló, annak hű, de legalábbis eddig hallgatag katonái, elsősorban a saját gazdasági jól létükre figyelők is egyre többet emlegetik a finn modellt. Rájöttek ugyanis, hogyha a cselédsorsban tartanak valakit, és nem tanul meg rendesen olvasni, számolni, írni, ha számára a szöveg értelmezése lehetetlen, akkor nem is lehet odaállítani őt több milliós gépek mellé, mert nem fogja tudni azokat még bekapcsolni sem, nemhogy működtetni. Tapogatóznak is a finn modell felé, de mivel a lényegét nem értik, ugyan mazsolázhatnak belőle, de eredménytelen lesz a törekvésük. Ha a jelenlegi politikai rendszer egyáltalán hagyja őket eljutni odáig. Mert ezen törekvésükkel az ellenkező irányba futó vonatok közül épp a XXI. századit kellene választaniuk, míg a jelenlegi politikai rendszer az ellenkező irányún ül. Így érdekvezéreltségük okán egyre inkább távolodnak egymástól. Mivel azonban ma minden érdek a kormányfő kezében fut össze, vagy szakítanak vele, vagy, ha továbbra is hallgatnak, minden marad a régiben...

ITT OLVASHATÓ