CSIZMADIA MENETELNI FOG

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.04.27.

Annyi volt a dolog, olyan rengeteg a mesélni való ojtási hadműveletekről, ebből fakadó diadalokról, teraszokról és krigli sörökről az elmúlt napokban, hogy nem jutott idő s kellő figyelem erre a mi CÖF-ünkre, ami képződmény elborzasztóan röhejes, szánnivalóan félelmetes, s egyben az emberi hülyeség pöcsétes dokumentuma. „Soha nem látott” békemenetet terveznek a járvány utánra, ami mennyiségi meghatározástól elkezdett reszketni az inam, vagy beleszállt abba a bátorságom, midőn fölrémlett bennem, akkora lesz az a békemenet, hogy itt masírozik az ablakom alatt is hullámozva. Jönnek majd a sarkon fordulva be esernyős nénik, savas bácsik és a Kossuth-díjra ácsingózó mindenféle nagyferencek, ákosok, és föltűnik majd maga Csikidám Robi is.

Minimum kétmillióan lesznek, ahogyan számolja majd a sok milliókért számoló Rákay, integet nekik majd az emelvényről, lengeti a kalapját, olyan lesz a dzsembori, mint valami decens, komcsi május elseje, hogy otthon érezzék magukat a rajongók, a végén ringlispíl, céllövölde és virsli jegyre. Mindemellett hogy „soha nem látott” legyen, azt másképpen is el lehet érni. Amikor Hitler bácsi hatalomra került, a barnaingesei _ úgymint SA – tartottak soha nem látott mértékű fáklyás felvonulást. Szemtanúk szerint viszont (William L. Shirer: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása) körbe-körbe meneteltek, hogy soha nem látott sokan legyenek. És ott még nem is voltak lengyel hülyék gyarapítani a nyájsokaság élményét. Szép is lett volna, de mindegy.

Mit nekünk Röhm, amikor van Csizmadiánk, aki embernek jó lenne belelátni az agyába, hogy mi ment félre benne. Mert valami baj van, ez bizonyos, reméljük rosszul van. Sheldonnal élvén úgy határozhatnánk meg létbéli állapotát, amit a fizikus felelt az anyukája kérdésére, amit az akkor tett fel, amikor taknyos volt, miszerint: rosszul vagy kisfiam? Mire Sheldon: remélem, mert, ha most vagyok jól, akkor nem érdemes élni. Ilyen egyszerűen is meghatározható a világ, vagy leginkább csak így határozható meg. Marquez felől megfogva a dolgot Ursulával szólnánk, aki ekképp intette urát, José Arcadiót: ha már meg kel őrülnöd, őrülj meg magadnak. És még sok példát hozhatnánk a kultúrtörténetből, miért volna jó, ha ez a Csizmadia befogná a száját, de nem fogja be...

ITT OLVASHATÓ