Szerző: ÉS
2021.04.23.
I N T E R J Ú
Beszélgetés Afonso Cruzzal
K R I T I K A
György Péter: A szegénység tárgykultúrája
Az örökségünk része
(„Szegény ember vízzel főz...”, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum néprajzi kiállítása)
Trencsényi László: Hová lettek a csellók
Báron György: Éjszakák meséi
(A gyerekkor földje. Francia–belga film. Rendező: Eric Gautier. Az éjszakai meséi. Francia–kanadai–elefántcsontparti film. Rendező: Philippe Lacôte. Frankofón Filmnapok, ápr. 22.–máj. 2.)
Eric Gautier filmje összetéveszthetetlenül, letagadhatatlanul euro-amerikai, Philippe Lacôte-é mélyen és nyersen afrikai. Kétféle megközelítés, kétféle stílus: kívülről és belülről. Innen nézvést az utóbbi az izgalmasabb...
Végső Zoltán: Piazzolla 100
Az ismert effektek, kopogások a hangszertesten, a vastag bőgőhang, a zongora perkusszív hatásainak kiaknázása és a kvintettel lefedett nagyzenekari spektrum lettek a Piazzolla-hangzás védjegyei. A bandoneónról valahol azt nyilatkozza, hogy abban különbözik az akkordeóntól és a harmonikacsalád többi tagjától, hogy azoknak a hangjában van vidámság, a bandoneón hangja viszont végtelenül szomorú, ez teszi alkalmassá a tangó drámájának megfestésére. A hangszer felépítése, a logikátlanul odaszórt gombok, a hangdoboz két oldalának más-más tónusú hangja, hogy az összenyomáskor és széthúzáskor ugyanazon gombokat lenyomva különböző hangmagasságok szólalnak meg, ördögi játékmódot kívánnak meg, és azt, hogy lépjünk ki saját magunkból. Technikai oldalról ez lehetett Piazzolla ars poeticája mögött, így emelte ezt a limitált adottságú hangszert concertáló szólóhangszerré...
Gergics Enikő: Zombiapokalipszis
(Jobb félni avagy Egység Kétség Háromság. Rendező: Kovács Dániel Ambrus. Karaván Munkacsoport, E-Színház, április 7.)
A humor áthatja a legapróbb részleteket is: Dzseni maszk híján a mobilt tartja a szája elé, István pedig úgy nyújtja át a genothermben tárolt információs füzetet, mintha egy steril kesztyűt bontana, de előtte még benyálazza az ujját, hogy jól tapadjon. Lehet méltányolni az előadás sötét, trágár, zsidózós-cigányozós-románozós poénjait is, de azért ezen a „fekete komédián” senki nem fogja hülyére röhögni magát...
Fáy Miklós: Lát, ahogy nem látott
(Volt egyszer egy Mozart-maraton – a Budapesti Tavaszi Fesztivál honlapján)
A Così fan tutte első felvonása is vetkőzőszám, a két ifjú megmérgezi magát színleg, a két leány próbálja megmenteni őket, és ehhez dobálják le a ruhadarabokat, alsógatyás fiúk, melltartós lányok, szex-Mozart. Aztán a nagy észheztérésben mindenki gyorsan öltözik, a fiúk véletlenül a lányok ruháit kapják magukra, aztán rögtön egymásba is szeretnek, de csak egy pillanatra, mert a lányok közbeavatkoznak. Nem erről szól a Così fan tutte?
Csengery Kristóf: Fuvolanégyesek
(Haydn, Mozart: Flute Quartets. Noémi Győri, Katalin Kokas, Péter Bársony, Dóra Kokas. Hungaroton)
Ha Mozart ki nem állhatta a fuvolát, annál nagyobb teljesítmény, hogy olyan hajlékony dallamokat, olyan délceg futamokat, olyan madárdalt megszégyenítő csicsergést, olyan vallomásos, bensőséges lassúkat tudott írni a nemszeretem instrumentumra, amilyenek ezekben az alkotásokban sorjáznak. Mi történt volna, ha még szereti is a hangszert!
Siba Antal: Közben eltemették
(Fülöp herceg temetése – TV2)
A temetés olyan esemény, amelyik – különösen, ha rövid – kevéssé tűri a beszédet. Az a riporteri vagy műsorvezetői érzék kérdése, hogy mikor szólal meg, ráadásul némely felvetésével mintha a meghívott vendégeket is zavarba hozta volna. Amikor például a ravatalnál búcsúzik a királyi család, egészen biztosan nem helyénvaló azt firtatni – már ha egyáltalán, muszáj megszólalni –, most akkor hogyan megy tovább az élet...
Kész Orsolya: Szemközt önmagammal
Bereményi Géza: Azóta is élek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 439 oldal, 3999 Ft
Az Azóta is élekben már ott van egy művészregény, amely egy fiatal férfi és egy pályakezdő író önkereséséről szól, egy családregény, egy nevelődési regény, egy nemzedéki regény, illetve ezek kontaminációja. A Kádár nevével jelzett korszak történetének darabkái alulnézetből, az 50-es, 60-as évek Budapestjének figurái, a Teleki tér, a VIII. kerületi albérletek világa, a nagyszülők történetei, a diftéria, a nevelőapa, a gimnáziumi élmények és az ismerős nevek: Szukits Magda vagy Rajnák igazgatóhelyettes. A Megáll az időből szállóigévé vált mondat: „Jó, hát akkor itt fogunk élni” – ami a kötetben kétszer is, más-más tétekkel fordul elő...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Peragovics Ferenc: Ex libris
Kovács Lajos: Hosszúra nőtt árnyékaink
Kovács Lajos: Van egy perced a támaszpontomra?
Kovács Lajos: „Mi közük hozzám?”
Kovács Lajos emlékkönyv
Tódor János: Protekciós golyószóró
Eörsi László: A külpesti srácok 1956. Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2020, 433 oldal, 3950 Ft
Szándékosan nem nevezem az utcai mozgalmárokat srácoknak, mert többségük nem az volt, mi több, fiatal lányok és asszonyok is akadtak köztük. Még prostituáltak is. Az életrajzok szerint a 138 külpesti szabadságharcos alig negyede a 13-15 éves gyerekkatona, többségükben 30-40 éves férfiak voltak, idősebb nemzetőr alig. Közülük 17-et ítéltek halálra, 19-et életfogytig tartó fegyházra, 25-ükre 10-20 év közötti börtönbüntetés várt. A ribillió mindig az utcáról indult, aztán következett a közintézmények elfoglalása, a bizottságosdi, a pozícióharc, a gyűlölt rendszerbérencek, mindenekelőtt az ávósok felkutatása, rosszabb esetben embertelen és értelmetlen legyilkolása...
Domján Edit: „A kereszt rejtvényét fejti az úr”
Bozsik Péter: Behódolt tartomány. Versek és versfordítások. Munjin Andrea illusztrációival. Forum Kiadó, Újvidék–Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 176 oldal, 2490 Ft
A valahai otthonos világ szertefoszlott. Támadók és védekezők, otthon maradottak és elmenekülők soha többé föl nem lelik. A Magyarországra érkező Bozsik Péter sem. Nagy közvetettséggel, de erről is beszél (plusz az újrakezdés nehézségeiről) Az üveggolyózás művészete, a kötetbeli Bozsik-versek legszebb darabja. S ha az otthonosság nem is, de a társadalomba vetett bizalom, az visszanyerhető-e? Bozsik indító és záró költeménye, a Vajdaságot megidéző Dekódolt tartomány és a magyarországi viszonyokat festő Behódolt tartomány (esetleg pár „patrióta kannibál”-portré, mint amilyen a panaszmagyar az adrián), nemleges választ adnak erre a kérdésre...
Váradi Róbert: Szellemképes géniuszlelkek
Georg Simmel: Schopenhauer és Nietzsche. Fordította Berényi Gábor. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 230 oldal, 4000 Ft
A szerző pszichologista módszertana minden sajátszerű korlátjával együtt is kiválóan példázza a tényt, hogy nem is olyan régen a pszichológia, a lélektani megközelítés még a filozófiai gondolkodás organikus részét képezte, s korántsem vált el attól úgy és olyan élesen, mint a későbbiekben. Simmel tehát indítékok, motívumok, szükségletek, „ösztönök” nyomába szegődik: a schopenhaueri, illetve a nietzschei gondolatokat nem elsősorban azok plauzibilitása, tapasztalati vagy metafizikai érvényessége alapján elemzi és kritizálja, hanem mindenekelőtt lélektani aspektusból vizsgálja. Simmel finom arányérzékét, szubtilis vizsgálódásait egyszerre jellemzi tárgyilagosság és alig leplezetett személyesség: sem az egyik, sem a másik szellemi nagyság vonzásának sem engedi át magát teljesen, ám nem is hűvös szemlélőként tekint rájuk...
Bod Péter: Pulitzer emberközelben
Wisinger István: Pulitzer. Egy magyar származású amerikai sajtómágnás kalandos élete. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 381 oldal, 4299 Ft
Wisinger István nagy hozzáértéssel adagolja az életpálya megértéséhez szükséges ismereteket. Egyszerre ír a Makón1847-ben született, de onnan nyolc évvel később családjával Budapestre költöző gyerekről, és apja korai elvesztéséről. Ez utóbbi fia életének alapvetően más irányt adott. Átfogó képet kapunk az Egyesült Államok sajtópiacának robbanásszerű fejlődéséről, az újságírás társadalmi státuszáról, a laptulajdonosok és a lapkészítők egymáshoz fűződő viszonyáról, valamint a médiamogulok egymás elleni kíméletlen konkurenciaharcáról, ahogyan a sajtó működéséről, a róla vallott elvekről, és azok esetenkénti hanyagolásáról is...
Kőszeghy László: Élhető pesszimizmus
Tim Crane: A hit jelentése. A vallás egy ateista szemszögéből. Fordította Dranka Anita. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 272 oldal, 3999 Ft
Crane műve, mint minden jó filozófiai írás, nemcsak fontos fogalmakkal, de számos további kérdéssel is gazdagítja olvasóját. Például: ha az, amit Crane „azonosulás”-nak hív, szükségszerű része a vallásnak, akkor valóban nem tarthatjuk vallásosnak – a szerző példáját használva – a katolikus hívőt, aki már évtizedek óta nem jár templomba (138.)? Pontosan milyen értelemben nem az? Nem szoktunk-e már túlságosan hozzá, hogy a vallás magánügy?
Szále László: Regényépítő
Mohai V. Lajos: Tintaceruza a sörösládában. A város és söre – Próza és esszé. Prae.hu Kiadó, Budapest, 2020, 89 oldal, 3800 Ft
A sokszólamúságra csak egy magyarázatot találok – ha kell egyáltalán magyarázat –: hogy ezek mind előtanulmányok a nagy műhöz. Próbafejezetek, stílusgyakorlatok. Készülődés. Regényépítés. Megállnak önmagukban is – mint mondjuk, Munkácsynak sokszor a végleges képnél is frissebb, eredetibb tanulmányrajzai –, de mégiscsak eszközök a végső hang, kifejezés, formakompozíció megtalálásához.
I R O D A L O M
Selyem Zsuzsa: Nehéz időkben is repülünk
Amikor felvettek erre a melóra kb. három éve, Roxi már javában itt dolgozott. Első látásra megkedveltük egymást, de akkoriban zéró esélye volt, hogy munkaidőben beszélgessünk, úgyhogy időnként beültünk egy kávéra, vagy estére közös programot szerveztünk, és minél többet mesélt magáról, hogyan került egy kis máramarosi faluból Kolozsvárra, mennyit gürcölt, és milyen csúnyán bántak vele, annál inkább álmélkodtam, hogy milyen erős csaj, és mennyire gerinces, hogy nem engedte se felfalni, se megkeseríteni magát. Hatalmas bociszemek mögül valami megmagyarázhatatlan tudás ragyogott rám. Aztán a bánat visszaverésére tett heroikus kísérletek számának növekedésével belopakodott beszélgetéseinkbe a magyarázat, és egyre ritkábban nevetett...
Darvasi László: Így írunk mi
Paródiák, rólunk – Tematikus próza-összeállítás
Darvasi László kollégánknak már hiányzik a szerkesztőségi élet, ezért – a teljesség igénye nélkül – megidézte az Élet és Irodalom alkotóműhelyének néhány tagját. De, hogy ő se érezze elhanyagolva magát, megkértük Király Levente írót, hogy egy Darvasi (Szív Ernő) paródiával egészítse ki a tematikus összeállítást. Így harap a posztmodern (?) kelgyó már megint enfarkába...
Acsai Roland: Györe Balázs
Acsai Roland: Nincsenek nevek
Acsai Roland: A tejút helyén
Szöllősi Mátyás: Metszetek a járvány idejéből
Selyem Zsuzsa: Nehéz időkben is repülünk
Amikor felvettek erre a melóra kb. három éve, Roxi már javában itt dolgozott. Első látásra megkedveltük egymást, de akkoriban zéró esélye volt, hogy munkaidőben beszélgessünk, úgyhogy időnként beültünk egy kávéra, vagy estére közös programot szerveztünk, és minél többet mesélt magáról, hogyan került egy kis máramarosi faluból Kolozsvárra, mennyit gürcölt, és milyen csúnyán bántak vele, annál inkább álmélkodtam, hogy milyen erős csaj, és mennyire gerinces, hogy nem engedte se felfalni, se megkeseríteni magát. Hatalmas bociszemek mögül valami megmagyarázhatatlan tudás ragyogott rám. Aztán a bánat visszaverésére tett heroikus kísérletek számának növekedésével belopakodott beszélgetéseinkbe a magyarázat, és egyre ritkábban nevetett...
Darvasi László: Így írunk mi
Paródiák, rólunk – Tematikus próza-összeállítás
Darvasi László kollégánknak már hiányzik a szerkesztőségi élet, ezért – a teljesség igénye nélkül – megidézte az Élet és Irodalom alkotóműhelyének néhány tagját. De, hogy ő se érezze elhanyagolva magát, megkértük Király Levente írót, hogy egy Darvasi (Szív Ernő) paródiával egészítse ki a tematikus összeállítást. Így harap a posztmodern (?) kelgyó már megint enfarkába...
Acsai Roland: Györe Balázs
Acsai Roland: Nincsenek nevek
Acsai Roland: A tejút helyén
Szöllősi Mátyás: Metszetek a járvány idejéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.