Szerző: ÉS
2021.04.02.
(A román kori templom rekonstrukciója Türjén és a Lovarda a Budai Várban)
Aztán előbb-utóbb előkerülnek a szakértők, illetve a felújításban is részt vevők, és kiderül, Türje felújítása a csornai prépostság kiemelt nagyprojektje volt, az új vakolatról született döntést tehát nyilván a műemlékvédelem is jóváhagyta. Továbbá éppen száz éve a korábbi barokkos külsőt Lux Kálmán restaurálta úgy, hogy a barokk alól mintegy „kiszabadította” a román téglaarchitektúrát, azaz ő is álmodott, amikor az északnémet téglagótika hatására a tégla szabadon hagyása mellett döntött, azaz a templomot téglásra visszaromanizálta. Állítólag a szakirodalomban régóta él a feltevés, hogy a középkori templomok leginkább vakoltak vagy meszeltek voltak, és az, hogy – a számunkra adatott idők kezdetétől – tégla volt a homlokzat, nem jelent semmit...
Molnár Zsófia: Lírai én, te, ő
(Szavalóverseny 1–3., Katona József Színház, Kortárs, március 13., 19. és 26.)
Háy darabja nem egyenletes – és ez bizony önmérsékletet kíván színésztől és rendezőtől egyaránt. Mert ellen kell állniuk a kísértésnek, hogy az (ön)iróniát cinizmussá élezzék, olyan óvatosan kell közelíteniük a szöveghez, hogy az elmélkedésen át-átszivárgó intellektuális fölény még véletlenül se csapjon át az olvasó lenézésébe, hogy a jelenre való (tisztán kifülelhető) utalások ne harsogják túl a költői képzeletet és játékosságot. De szerencsére mindketten remek egyensúly-, megbízható humor- és pontos ritmusérzékkel használják a bölcsészkliséket, teszik szerethetően kifejező eszközzé a sztereotípiákat, szabályozzák a kifigurázás hevét. Ahogy egyébiránt a költőnek is figyelnie kell a politikai korrektségre és a koronként változó divatokra, ha a megélhetését kockára téve egy-egy rosszul megválasztott (kenyeres vagy lánccsörgetős) hasonlattal nem akarja elriasztani a gluténérzékeny vagy nemzeti érzelmű olvasókat...
Grecsó Krisztián: Ki a Tisza vizét issza
(„A szemét útja a Tiszán: Ukrajnától Magyarországig”, Telex, március 24.)
Az ökológiai és szociális katasztrófa szélén egyensúlyozó ország legszegényebb területéről ritkán jön hír, tudósítás, kép. A Telexen ezért különösen nagy volt a felelősség, úgy körbejárni a témát, hogy ne kreáljanak bűnbakokat az ottani lakosságból, de tényleg megértessék, mi történik a Kárpátalján a szeméttel, mi változott meg ilyen radikálisan. Hogy a néző átlássa a helyzetet, értse a történeti változásokat, a közösség és az egyén felelősségét, a politikai erőtér zavarosságát...
Fáy Miklós: Ki az a Brockes?
(Händel: Brockes-passió – Alpha, 2020)
Valamikor azt hittem, hogy a Brockes-passió megjelenése átalakítja a passiópiacot. Egyrészt mégis könnyebb vele valami mást, újat mondani, mint Bachhal, másrészt legalább érti az ember, hogy Bach honnét indult, mihez vagy kihez képest a műfaj csúcsa, mitől olyan óriási. Ehhez képest szinte semmi nem történt. A Hungaroton-lemez közel húsz évvel későbbi, mint az első Brockes-album, szép nemzetközi siker volt, mindenki örült, hogy ha valakit épp ez érdekel, akkor meg tudja hallgatni. De a következő Brockes-passió lemez csak 2010-ben jelent meg...
Károlyi Csaba: Íróasztal
(Hangjáték, benne a Kugler Art Szalon Íróasztalom című felvételei. Klubrádió, szombatonként 14.00–15.00)
A Klubrádióban – honlapja szerint – 2020 júniusa óta megy a Hangjáték című műsor. Általában rádiójátékokat hallhatunk benne, melyek például Bruno Schulz novelláiból, Federico Fellini írásaiból vagy Radnóti Miklós naplójából készültek. Kortárs írókat is többször „rádióra alkalmaztak” már, például Gerőcs Péter Árvaképek című regényét. A hangjátékok, a dramatizált művek is nagyon fontosak. Én mégis jobban szeretem az író hangját. Decemberben Egressy Zoltán is fölolvasott, az elmúlt három héten pedig Kukorellyt, Zoltán Gábort és Szilasi Lászlót hallhattuk a Hangjáték műsorsáv Íróasztalom alcímű produkcióiban...
Csuhai István: Barátsággal üdvözli
Herman Koch: Tisztelt M. úr! Fordította Wekerle Szabolcs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 464 oldal, 4399 Ft
Univerzalizmus, igen, ez a jó hívószó, mert Koch regényei, és ez a legnyilvánvalóbb vonásuk, tele vannak ugyan jellegzetes holland vagy nagyon lokális, helyhez, speciális helyszínhez kötött utalásokkal, melyek egy része egyúttal konkrét történelmi vagy közelmúltbeli politikai eseményekhez is kapcsolódik, ezeknek a regényeknek bármelyike mégis jól érthető, követhető és áttetsző mindenki számára, aki látott már étterem előtt cigarettát elszívó vendéget, nyaralás közben vízparton hancúrozó családot, holland rendszámú lakókocsit, osztályteremben és iskolapadban ücsörgő diákokat, sűrű hóesésben gyalogoló férfiakat stb....
Ladányi István: Ex libris
A 28-as nemzedék
A címzett: Bori Imre
Bányai János: Különös effektusok
Hosszmetszet
Szokács Kinga: Fiktív leletek
Judith Schalansky: Különleges veszteségek jegyzéke. Fordította Nádori Lídia. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 255 oldal, 3490 Ft
Az egyes szövegekhez fotók is tartoznak, ám ezeken alig, vagy egyáltalán nem kivehetőek az ábrázolt dolgok. Az író maga is könyvtervező, saját bevallása szerint enciklopédista, ám teljes mértékben magára veszi az elmúlás melankóliájának minden zöngéjét. Könyve maga is rom, ugyanakkor szentély is, amely engem leginkább Aby Warburg Mnémoszüné-atlaszára emlékeztet. Schalansky számára az irodalom egyfajta kutatómunka, amelynek során a romok visszhangjainak állít emléket...
Weiss János: Az irodalom filozofikuma
Mészáros András (szerk.): Filozófia és irodalom. Magyar Tudományos Akadémia–Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács, Budapest–Somorja, 2020, 206 oldal, ármegjelölés nélkül
A végén nem tudjuk meg, hogy minden műnek van-e filozofikuma, és ha igen, mi lenne ez. Nem baj, a konferenciakötetek esetében így szokott lenni. De legalább kaptunk egy körképet...
Csehy Zoltán: Az emberi nyelv csak dadogás
Adamik Tamás: Latin irodalom az átmeneti korban. 9–11. század, Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 464 oldal, 5990 Ft
Adamik Tamás élénk színekkel ragadta meg a keresztény Európa kiteljesedésének korszakát: szemelvényekben, saját fordításokban gazdag műve kiemelkedően fontos már csak a korai magyar írásbeliség kontextualizálása miatt is...
Kiss A. Kriszta: A hosszmetszetek kapcsolódási pontjai
Ketten egy új könyvről – Margócsy István: Színes tinták. Tanulmányok, esszék a magyar irodalom különböző arcairól és nézeteiről. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3990 Ft
A Kultusztörténet című első fejezetben Margócsy az egyik legkedvesebb témájához, Petőfi Sándorhoz, vagyis a XIX. századi irodalomfelfogás legreprezentatívabb alakjához nyúl: rajta keresztül mutatja be a magyar irodalom kultikus jellegének kialakulását és máig fennmaradó nyomait. (...) A kötet műfaji és stilisztikai heterogenitásának legjobb példája az a pamflet, amely Petőfi állítólagos szibériai tartózkodásának és ott keletkezett műveinek „kutatására” reagál – az, hogy ez a humoros írás megfér a kötetben, azzal magyarázható, hogy Margócsy stílusában egyébként is fellelhető a finom humor, az irónia, esetenként a gúny...
Szilágyi Márton: „Színes tintákról álmodom”
Ketten egy új könyvről – Margócsy István: Színes tinták. Tanulmányok, esszék a magyar irodalom különböző arcairól és nézeteiről. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3990 Ft
Margócsy tényleg nem „monografikus” alkat (erre egyébként maga is céloz jelen kötet előszavában: „S habár e tanulmányok vagy tanulmánycsoportok egyike sem akart sohasem monografikus igénnyel fellépni,….”). Ez persze kár, mert jelen kötet is jelez néhány olyan csomópontot, amelyet jó lenne nagyobb terjedelemben és alaposan végiggondolt formában kidolgozni (ilyen például Jókai Mór életműve). Az is világos, hogy még most sem kristályosodott ki a szerző életművének az a törzsanyaga, amelyet egy összkiadás, még ha válogatott is, klasszifikálni tudna – hiszen most is folyvást gazdagodik és árnyalódik. S talán az is megkockáztatható (bár tévednék…), mintha Margócsy ennek a kötetnek a kiadásával lemondott volna arról, hogy a XVIII. századra vonatkozó, egyébként nagyon fontos műelemző és kritikatörténeti tanulmányait összerendezze (merthogy eredetileg ez lett volna a negyedik és az ötödik kötet)...
Ruff Borbála: Vedd el az anyját
(Fekete István: Vuk. Előadja Gyabronka József. Móra Kiadó)
Hihetetlen, mennyit lehet nyerni a Dargay-rajzfilmmel, de számottevő a veszteség is, ha az alapműhöz viszonyítunk. Nem sok marad meg abból, ami Fekete István-i, „a fehér ködpárát magukra húzó, didergő virágok” vagy a „köd és sötétség hona” atmoszférájának nyoma sincs, és csak a hangoskönyvön tűnik ismét fel. De ott hangsúlyosan...
Wagner István: Rodin és Arp randevúja
(Rodin / Arp, Fondation Beyeler, Riehen / Basel. Újra nyitva március 1-től, meghosszabbítva május 16-ig.)
Mélyi József: Műcsarnok és intézménye
(A Hét év, 150 kiállítás – 125 éves a Műcsarnok című tárlat jelenleg a Műcsarnok honlapján tekinthető meg, virtuális séta formájában.)
Stőhr Lóránt: Full contact
(Pippa Ehrlich és James Reed: Tanítóm, a polip. Netflix dokumentumfilm)
A férfi kitartó érdeklődésére a polip kíváncsisággal válaszolt, és a huszonhatodik napon megtörtént a csoda: az első fizikai kontaktus. A polip lábának és az ember kezének a kölcsönös kapcsolatfelvételt kinyilvánító érintkezése lekörözi az E.T. Spielberg-féle szentimentális emelkedettségét, egész egyszerűen azért, mert a víz alatti tapogatózás – s ez a dokumentumfilm éltetője – valóságos volt. Az első érintkezést az egyre erősödő bizalom, egyre intenzívebb és differenciáltabb együttléti formák követték, mígnem eljutottak a „full contact”-ig, a polip teljes testével rátapadt a filmkészítő testére.
(„A szemét útja a Tiszán: Ukrajnától Magyarországig”, Telex, március 24.)
Az ökológiai és szociális katasztrófa szélén egyensúlyozó ország legszegényebb területéről ritkán jön hír, tudósítás, kép. A Telexen ezért különösen nagy volt a felelősség, úgy körbejárni a témát, hogy ne kreáljanak bűnbakokat az ottani lakosságból, de tényleg megértessék, mi történik a Kárpátalján a szeméttel, mi változott meg ilyen radikálisan. Hogy a néző átlássa a helyzetet, értse a történeti változásokat, a közösség és az egyén felelősségét, a politikai erőtér zavarosságát...
Fáy Miklós: Ki az a Brockes?
(Händel: Brockes-passió – Alpha, 2020)
Valamikor azt hittem, hogy a Brockes-passió megjelenése átalakítja a passiópiacot. Egyrészt mégis könnyebb vele valami mást, újat mondani, mint Bachhal, másrészt legalább érti az ember, hogy Bach honnét indult, mihez vagy kihez képest a műfaj csúcsa, mitől olyan óriási. Ehhez képest szinte semmi nem történt. A Hungaroton-lemez közel húsz évvel későbbi, mint az első Brockes-album, szép nemzetközi siker volt, mindenki örült, hogy ha valakit épp ez érdekel, akkor meg tudja hallgatni. De a következő Brockes-passió lemez csak 2010-ben jelent meg...
Károlyi Csaba: Íróasztal
(Hangjáték, benne a Kugler Art Szalon Íróasztalom című felvételei. Klubrádió, szombatonként 14.00–15.00)
A Klubrádióban – honlapja szerint – 2020 júniusa óta megy a Hangjáték című műsor. Általában rádiójátékokat hallhatunk benne, melyek például Bruno Schulz novelláiból, Federico Fellini írásaiból vagy Radnóti Miklós naplójából készültek. Kortárs írókat is többször „rádióra alkalmaztak” már, például Gerőcs Péter Árvaképek című regényét. A hangjátékok, a dramatizált művek is nagyon fontosak. Én mégis jobban szeretem az író hangját. Decemberben Egressy Zoltán is fölolvasott, az elmúlt három héten pedig Kukorellyt, Zoltán Gábort és Szilasi Lászlót hallhattuk a Hangjáték műsorsáv Íróasztalom alcímű produkcióiban...
Csuhai István: Barátsággal üdvözli
Herman Koch: Tisztelt M. úr! Fordította Wekerle Szabolcs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 464 oldal, 4399 Ft
Univerzalizmus, igen, ez a jó hívószó, mert Koch regényei, és ez a legnyilvánvalóbb vonásuk, tele vannak ugyan jellegzetes holland vagy nagyon lokális, helyhez, speciális helyszínhez kötött utalásokkal, melyek egy része egyúttal konkrét történelmi vagy közelmúltbeli politikai eseményekhez is kapcsolódik, ezeknek a regényeknek bármelyike mégis jól érthető, követhető és áttetsző mindenki számára, aki látott már étterem előtt cigarettát elszívó vendéget, nyaralás közben vízparton hancúrozó családot, holland rendszámú lakókocsit, osztályteremben és iskolapadban ücsörgő diákokat, sűrű hóesésben gyalogoló férfiakat stb....
Ladányi István: Ex libris
A 28-as nemzedék
A címzett: Bori Imre
Bányai János: Különös effektusok
Hosszmetszet
Szokács Kinga: Fiktív leletek
Judith Schalansky: Különleges veszteségek jegyzéke. Fordította Nádori Lídia. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 255 oldal, 3490 Ft
Az egyes szövegekhez fotók is tartoznak, ám ezeken alig, vagy egyáltalán nem kivehetőek az ábrázolt dolgok. Az író maga is könyvtervező, saját bevallása szerint enciklopédista, ám teljes mértékben magára veszi az elmúlás melankóliájának minden zöngéjét. Könyve maga is rom, ugyanakkor szentély is, amely engem leginkább Aby Warburg Mnémoszüné-atlaszára emlékeztet. Schalansky számára az irodalom egyfajta kutatómunka, amelynek során a romok visszhangjainak állít emléket...
Weiss János: Az irodalom filozofikuma
Mészáros András (szerk.): Filozófia és irodalom. Magyar Tudományos Akadémia–Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács, Budapest–Somorja, 2020, 206 oldal, ármegjelölés nélkül
A végén nem tudjuk meg, hogy minden műnek van-e filozofikuma, és ha igen, mi lenne ez. Nem baj, a konferenciakötetek esetében így szokott lenni. De legalább kaptunk egy körképet...
Csehy Zoltán: Az emberi nyelv csak dadogás
Adamik Tamás: Latin irodalom az átmeneti korban. 9–11. század, Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 464 oldal, 5990 Ft
Adamik Tamás élénk színekkel ragadta meg a keresztény Európa kiteljesedésének korszakát: szemelvényekben, saját fordításokban gazdag műve kiemelkedően fontos már csak a korai magyar írásbeliség kontextualizálása miatt is...
Kiss A. Kriszta: A hosszmetszetek kapcsolódási pontjai
Ketten egy új könyvről – Margócsy István: Színes tinták. Tanulmányok, esszék a magyar irodalom különböző arcairól és nézeteiről. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3990 Ft
A Kultusztörténet című első fejezetben Margócsy az egyik legkedvesebb témájához, Petőfi Sándorhoz, vagyis a XIX. századi irodalomfelfogás legreprezentatívabb alakjához nyúl: rajta keresztül mutatja be a magyar irodalom kultikus jellegének kialakulását és máig fennmaradó nyomait. (...) A kötet műfaji és stilisztikai heterogenitásának legjobb példája az a pamflet, amely Petőfi állítólagos szibériai tartózkodásának és ott keletkezett műveinek „kutatására” reagál – az, hogy ez a humoros írás megfér a kötetben, azzal magyarázható, hogy Margócsy stílusában egyébként is fellelhető a finom humor, az irónia, esetenként a gúny...
Szilágyi Márton: „Színes tintákról álmodom”
Ketten egy új könyvről – Margócsy István: Színes tinták. Tanulmányok, esszék a magyar irodalom különböző arcairól és nézeteiről. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3990 Ft
Margócsy tényleg nem „monografikus” alkat (erre egyébként maga is céloz jelen kötet előszavában: „S habár e tanulmányok vagy tanulmánycsoportok egyike sem akart sohasem monografikus igénnyel fellépni,….”). Ez persze kár, mert jelen kötet is jelez néhány olyan csomópontot, amelyet jó lenne nagyobb terjedelemben és alaposan végiggondolt formában kidolgozni (ilyen például Jókai Mór életműve). Az is világos, hogy még most sem kristályosodott ki a szerző életművének az a törzsanyaga, amelyet egy összkiadás, még ha válogatott is, klasszifikálni tudna – hiszen most is folyvást gazdagodik és árnyalódik. S talán az is megkockáztatható (bár tévednék…), mintha Margócsy ennek a kötetnek a kiadásával lemondott volna arról, hogy a XVIII. századra vonatkozó, egyébként nagyon fontos műelemző és kritikatörténeti tanulmányait összerendezze (merthogy eredetileg ez lett volna a negyedik és az ötödik kötet)...
Ruff Borbála: Vedd el az anyját
(Fekete István: Vuk. Előadja Gyabronka József. Móra Kiadó)
Hihetetlen, mennyit lehet nyerni a Dargay-rajzfilmmel, de számottevő a veszteség is, ha az alapműhöz viszonyítunk. Nem sok marad meg abból, ami Fekete István-i, „a fehér ködpárát magukra húzó, didergő virágok” vagy a „köd és sötétség hona” atmoszférájának nyoma sincs, és csak a hangoskönyvön tűnik ismét fel. De ott hangsúlyosan...
Wagner István: Rodin és Arp randevúja
(Rodin / Arp, Fondation Beyeler, Riehen / Basel. Újra nyitva március 1-től, meghosszabbítva május 16-ig.)
Mélyi József: Műcsarnok és intézménye
(A Hét év, 150 kiállítás – 125 éves a Műcsarnok című tárlat jelenleg a Műcsarnok honlapján tekinthető meg, virtuális séta formájában.)
Stőhr Lóránt: Full contact
(Pippa Ehrlich és James Reed: Tanítóm, a polip. Netflix dokumentumfilm)
A férfi kitartó érdeklődésére a polip kíváncsisággal válaszolt, és a huszonhatodik napon megtörtént a csoda: az első fizikai kontaktus. A polip lábának és az ember kezének a kölcsönös kapcsolatfelvételt kinyilvánító érintkezése lekörözi az E.T. Spielberg-féle szentimentális emelkedettségét, egész egyszerűen azért, mert a víz alatti tapogatózás – s ez a dokumentumfilm éltetője – valóságos volt. Az első érintkezést az egyre erősödő bizalom, egyre intenzívebb és differenciáltabb együttléti formák követték, mígnem eljutottak a „full contact”-ig, a polip teljes testével rátapadt a filmkészítő testére.
I R O D A L O M
Miért és miről hazudtál még? Teszi fel egyik ember a másik embernek a kérdést, miközben liftbe szállnak, boltba mennek, kilincsért nyúlnak, de egyelőre még együtt, egyelőre még azonos irányba. Ha más is hallja, zavarba ejtőbb lelki életet élni. A lelki élet viszont ilyen, nem tud csak a négy fal közé szorulni. Van, hogy éppen egy pénztáros hallja kiszakadni ezeket az egészen intim kirohanásokat, és olyan is akad, hogy egy buszvezetőnek kell satuféket nyomnia, mert egy véletlenül kiderülő és épp számonkérésre kerülő hazugság miatt egy nő vagy egy férfi egy piros lámpánál akar átkelni a világnak a hazugság előtti egyik partjáról a hazugság utáni másik partjára. A hirtelen felindulás nem disztingvál, nem mérlegel kint és bent, diszkrét és indiszkrét között...
Paulon Viktória: A moldvai
– Voltam már itt elégszer.
– Most hol vagy?
– Bukarestben.
– Na, fene! Minek? – A férfi az út és a lány között váltogatta tekintetét. – Tanulni, gondolom.
A lány hümmögött.
– Korán jön az ősz! – sóhajtott a férfi, és előremutatott a ködpamacsokra, amik a völgyet pettyezték.
A lány bólogatott.
– Sásveresen rokonok vannak?
– Nem igazán.
– Hanem?
– Meglátogatok valakit.
Az autó kacsázva kerülte a gödröket. Az út mellett egy sovány férfi és egy nagydarab nő állt két-két vödörrel.
– Na, ezeket már nem veszem fel.
A lány hátrafordult, ahogy elhaladtak mellettük.
– Ismerem a nőt.
– Én is. A bánya mögött laknak. Akkor mégis idevaló vagy! – rikkantott a férfi örömmel.
– Mondjuk. Csak már régen elmentem...
Barna Imre: Rabod vagyok
– Na? Mit szól a luxuséttermünkhöz? – mutat körbe. Hellyel kínál, leülünk. – Pincér! – kiáltja el magát.
Valahonnan jön is már kelletlenül a műhelybeli lompos nő, a kezében tálca. A tálcán vizeskorsó, egy zöld palack, négy pohár, fekete kenyér, uborka, paradicsom. Leteszi elénk, és hang nélkül távozik. A főnök telitölt két poharat vízzel, egyet magának, egyet nekem, majd nyakon csípi a zöld palackot.
– Tudja, mi van ebben? Tiszta szesz – közli lelkesen, és a zöld palackból is tölt a másik két pohárba mindkettőnknek. – Ez ám csak a gyógyszer! A halott is feltámad tőle.
A palackot letéve, bal kézzel megmarkolja a vizespoharát, a jobbal pedig a tiszta szeszt.
– Sztálinra! – emeli meg mindkettőt. – A győzelemre!...
Benyák Zoltán: A díler
– Helló – mondom a nőnek. Valamiért egyikünk sem tartja röhejesnek, hogy esőben napszemüveget visel. Jó a hatásvadászat. Én szeretem, talán ő is.
– Helló – válaszolja. Szép az ajka. Rúzs van rajta. Pedig az tiltott kiegészítő már vagy három éve.
– Mi érdekli?
– Milye van?
A sarkon álló fekete szedánhoz lépek, még utoljára gyorsan körbepillantok, de nincs felettünk drón, a sarki kamerákról pedig tudom, hogy egy hete nem működnek. Felnyitom a csomagtartót.
– Ez szép gyűjtemény! – közli, miután elismerőn csücsörít.
– Köszönöm...
Hegedűs Ágota: Hanyatthübrisz
Hiszen ez a küllem megérdemli a világhírt, hogy-hogy sem egyszerre rengeteg barát veszi majd körül, hogy miért, azt a gondolatot nem engedi meg magának továbbgondolni, végigvinni, de mire idáig jutna, már a futáson jár az esze, pontosan nem is tudja felidézni, de mintha már hallotta volna valahol, hogy hasznos. Előtte egy partra vetett hínár a homokban a komolyság és a komolytalanság határmezsgyéjét zöldelli. Megbabonázva nézi, átlépje-e. Végül igen. És ott szembetalálkozik egy felé futó, kitűnő küllemű csokornyakkendőssel. Sokáig szuggerálják egymást, némán, mire a kép hideg és világos lesz. Ez megszólítja amazt. Kérdez is. A gondolatnak leesik, hogy megítéltetett, és kevésnek találtatott, hiszen már ezerkilencszáznyolcvanötben megszületett az a másik remek kinézetű, világhírű és szemmel láthatóan futni is tudó kiválóság...
Benkő Attila: Reggel a lépcsőházban
Benkő Attila: Kísérő
Benkő Attila: Infarktus
Kukorelly Endre: Ó, alt, öreg, ős, régies
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.