AMIKOR A TÁRSADALOM SZÖVETE SZÉTSZAKAD

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.04.14.

Elviselhetetlenül ólmossá váltak a napjaink. Nincs reggel, hogy ne arra ébrednénk, valaki, nekünk kedves, vagy csupán távolról tisztelt ismerős elköltözött ebből az árnyékvilágból. Pedig úgy tudtuk, semmi baja, élte az életét, boldog volt, dolgozott, néha pénzt is keresett, reggelizett és vacsorázott, gyereket nevelt, unokát dédelgetett. Vagy csak úgy volt. De volt! Egy jó szóért, egy mosolyért mindig fordulhattunk hozzá, helyettünk kimondott gondolatunkért tiszteleghettünk előtte.

Aztán a sors – kegyetlen krupié – megemelte a tétet, és ő mindent elveszített, elment. Pótolhatatlan űrt hagyva maga után. És ebben az óriásivá táguló űrben hirtelen féktelenül sötét fekete lyukak bukkannak elő, hogy betüremkedjen rajtuk minden, minden, ami elviselhetetlen, hogy ezzel a mélységesen mély sötétség magába szippantson minket is.

Először csak a mindennapi bosszúságok kezdenek fájni, elviselhetetlen tüskék a köröm alatt. Egy föl nem vett telefon, egy pökhendi megjegyzés, a lesajnáló semmibevevés, az ismerősöktől, kollégáktól foghegyről odavetetett, meggondolatlan szavak. Ezek azok a tüskék, amelyeket gyávaságból, megalkuvásból sohasem húzunk ki, inkább leöntjük a létért folyó harc, a struggle for life hamis mázával. Mert élni kell!

...

ITT OLVASHATÓ