Szerző: BOGATIN BENCE
2021.03.04.
Egyszerre jelentett be súlyos döntéseket anélkül, hogy bármilyen érdemi közlést adott volna róluk; egyidejűleg skiccelte fel meglehetősen elnagyolt formában a tavaszi hullám óta legdrasztikusabb lezárás milliókat húsbavágóan érintő feltételeit, de tett mindeközben határozottan hitet a március 22-ei nyitás megkezdése mellett is.
Egyszerre áll fenn tehát az a helyzet, hogy a súlyosbodó járványhelyzet „szükségessé teszi a korlátozások szigorítását” és az, hogy – ahogyan Gulyás miniszter mondta – „a nyitás már március 22-én meg fog kezdődni, valószínűleg ütemezetten”.
De a legtöbbet talán Gulyás Gergely következő mondata árulta el a kormány lavírozásáról: „a nyitás részletei szempontjából döntő fontosságú, hogy mit szeretnének az emberek”.
Nehéz nem meglátni a szédítő ellentmondást ebben a kommunikációban: most zárunk, mert szükséges, alig több mint két hét múlva pedig nyitunk, ha esik, ha fúj, méghozzá pontosan úgy, ahogyan az az emberek igényeinek megfelel.
A kérdés ennek tükrében elsősorban nem is az, hogy a kormány időben vagy későn, jó vagy rossz döntéseket hozott-e. Hanem sokkal inkább az, hogy pontosan mi a funkciója, milyen szerepet tekint magáénak az ország vezetésében.
Felelős kormánynak tekinti magát, amely szigorít, mert szerinte ez a közös érdekünk, vagy a Nemzeti Konzultáció formáját öltő állítólagos népakarat ritmusára táncoló, azt a továbbiakban kizárólagos hivatkozási alapként lobogtató és végrehajtó intézményként tűnik fel, amely az emberekre hárítja a járvány elleni védekezés felelősségét?
A zárás-nyitás közti furcsa, lebegő állapot kommunikálása mellett feltűnő volt az is, hogy a bejelentésekkel súlyosbított mai kormányinfó gyakorlatilag elveszítette sajtótájékoztató-jellegét, már eleve azzal, hogy a jelenleg is készülő részletszabályokról semmit nem tudtunk meg, noha hétfőn már hatályba lépnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.