Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.03.20.
Ez persze, így, egyáltalán nem igaz; nincs az a statisztika, amely ezt kimutatná. Persze csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel; már a Covid kezdete óta nem tudom, minek higgyek, mely adatokat manipulálják, mikor csavarják felfelé és mikor lefelé a számokat, hol milyen kommunikációs célokat fogalmaznak meg, mi az, amit elhallgatnak, mi az, amit felnagyítanak.
De ezzel biztos nincs csalás: úgy vagyok újra kórházban, hogy ki sem tettem onnan a lábam, ott van az ágyam, a szobatársaim, a kezelőorvosom. csak én lettem mégis más. Délelőtt még úgy volt, hogy kiengednek, kilencven százalék, hogy így lesz, mondja a doktornő. Fiatal, ambiciózus, határozott, ugyanakkor kedves, hiszek neki. Szebb lett a ct-je, mondja, még nincs ugyan leírás, az a radiológusra vár, de visszaadom a diplomám, ha tévedek.
A levegőbe suhintok, mint aki győztes gólt szerzett, látom a betegtársaim enyhe irigységét. Ez így természetes, én is ezt éreztem, ha valaki „megelőzött”. Aztán eltelik másfél óra, jön a doktornő, mélyen a szemembe néz, rossz hírt hozok, közli. Hiába jó a ct, rossz a labor, nem engedhetem haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.