Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2021.03.19.
Újabban azonban egyre kevésbé tartják valószínűnek ezt az ideális forgatókönyvet, a szakmai többség kezd egyre inkább azzal számolni, hogy a járvánnyal hosszabb távon is együtt kell élnünk (mint például az influenzával), és a nagyfokú átoltottság ellenére is újabb fellángolásokkal kell majd szembenéznünk.
Egyrészt nagy bizonytalanságot okoz, hogy még mindig nem tudjuk pontosan, mennyire akadályozzák meg az oltások a fertőzés továbbadását. A beoltott emberek is megfertőződnek, az oltás megvédi őket attól, hogy súlyosabban betegek legyenek, de a fertőzést továbbadhatják.
A most széles körben használt oltásokról tudjuk, hogy jól védik a beoltottat, arról azonban sokkal kevesebb a minőségi információ, hogy mennyire képesek blokkolni a vírus terjesztését. Ha utóbbi csak mérsékelt, akkor a vírusfertőzés terjedni fog a beoltottak között és rajtuk keresztül is, azaz általában nézve is sokkal nehezebben fog visszaszorulni. Ha egy oltás nem akadályozza meg teljesen a vírus terjedését, akkor a nyájimmunitáshoz logikusan 100 százalékos átoltottságra lenne szükség, ez azonban egyelőre elképzelhetetlen.
A második nehézség az oltások egyenlőtlen földrajzi és korosztály szerinti eloszlása. Izrael a legjobb példa erre, ahol a lakosságnak már a fele megkapta az oltás mindkét adagját, mivel azonban más országokhoz hasonlóan ott is az idősektől haladnak a fiatalabbak felé, és utóbbiak kevésbé hajlandóak felvenni az oltást, a nyájimmunitás eléréséhez szükséges tempó csökken.
Azokban az országokban, ahol a fiatalok aránya viszonylag magas – és különösen a 18 év alattiak vannak sokan, akiket egyelőre nem lehet beoltani -, a 18 év felettiek körében csaknem 100 százalékos átoltottságra lenne szükség a nyájimmunitáshoz. Pillanatnyilag ez is lehetetlennek tűnik, az első, gyerekek számára is érvényes engedélyekre pedig még biztosan sok hónapot kell várni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.