Szerző: INKEI BENCE
2021.03.21.
mindenki ugyanabból a kevés opcióból választhatott csak?
Bár mindannyian sokszor hallottuk már, és talán magunk is úgy gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, azt is legalább ennyiszer elmondták, hogy a múltba vágyódás és a parttalan nosztalgia nem vezet sehová. Ám mindig sokat árul el az adott korról, hogy mi az, amit hiányolunk belőle, és a három forintos kenyér meg a fiatalságunk mellett egész biztos előkelő helyen szerepel a közös nyilvánosság iránti vágyakozás is. Közös nyilvánosság alatt azt értjük, hogy mindenki ugyanazt a tévét nézi, ugyanazt a rádiót hallgatja, ugyanazokat a filmeket látja a moziban, ugyanazokat az újságokat olvassa. Ezt a jelenséget nevezi a külföldi szakirodalom monokultúrának (a mezőgazdaságból kölcsönzött kifejezéssel), és ez többek között azt is jelenti, hogy ha szándékosan ki nem rekesztjük magunkat ebből a valóságból, ez nemcsak abban segít, hogy könnyebb közös beszédtémát találni a liftben vagy az orvosi rendelőben, hanem megteremti az összetartozás érzetét is. Ezt veszítették el mára nemcsak a magyarok milliói, de világszerte is sokan szembesülnek a jelenséggel. Hogy ez probléma-e egyáltalán, vagy a monokultúra eleve hazugság és torzított valóságot eredményezett, arról sokat lehet vitatkozni...
Bár mindannyian sokszor hallottuk már, és talán magunk is úgy gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, azt is legalább ennyiszer elmondták, hogy a múltba vágyódás és a parttalan nosztalgia nem vezet sehová. Ám mindig sokat árul el az adott korról, hogy mi az, amit hiányolunk belőle, és a három forintos kenyér meg a fiatalságunk mellett egész biztos előkelő helyen szerepel a közös nyilvánosság iránti vágyakozás is. Közös nyilvánosság alatt azt értjük, hogy mindenki ugyanazt a tévét nézi, ugyanazt a rádiót hallgatja, ugyanazokat a filmeket látja a moziban, ugyanazokat az újságokat olvassa. Ezt a jelenséget nevezi a külföldi szakirodalom monokultúrának (a mezőgazdaságból kölcsönzött kifejezéssel), és ez többek között azt is jelenti, hogy ha szándékosan ki nem rekesztjük magunkat ebből a valóságból, ez nemcsak abban segít, hogy könnyebb közös beszédtémát találni a liftben vagy az orvosi rendelőben, hanem megteremti az összetartozás érzetét is. Ezt veszítették el mára nemcsak a magyarok milliói, de világszerte is sokan szembesülnek a jelenséggel. Hogy ez probléma-e egyáltalán, vagy a monokultúra eleve hazugság és torzított valóságot eredményezett, arról sokat lehet vitatkozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.