Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2021.03.06.
Ismerős helyzet: ha panaszunk van, azonnal körbenézünk, ki lehet a legjobb szakember. Akiben megbízunk. Az egészségügyben márciustól erre már nincs lehetőségünk. Persze továbbra is elmehetünk magánrendelésre, de ha olyan beavatkozásra van szükség, akkor búcsút kell intenünk magánorvosunknak, és a nulláról indulunk az állami rendszerben. Ugyanolyan feltételekkel és esélyekkel, mintha semmit sem tettünk volna.
Feleannyi beteg
Nézzük most ezt egy neve elhallgatását kérő orvos szemszögéből – az egyetemen oktató professzor sok-sok olyan kolléga nevében beszél, akik erőn felül is rengeteget tettek azért, hogy a magyar orvosszakma magas szintű és minőségű legyen.
„Sok területen a világ élvonalában vagyunk, köszönhetően például annak, hogy a nagy kaliberű, tudású és tehetségű emberek nem mentek el. Én az egyetemről egyenesen a legnagyobb egyetemi klinikára kerültem, és azóta is, 26 éve ott dolgozom. Ma már oktatok, itthon és a világ számos helyén tanulnak tőlem, közben pályakezdő korom óta az invazív beavatkozások, konzultációk és diagnózisok mellett ambuláns munkát végzek, legtöbbször éjszakába nyúlóan, mert hiszem, hogy egy beteg gyógyulását az első lépéstől az utolsóig egy kézben kell tartani. Ez fontos orvosi szempontból, és a betegek lelki oldaláról is. A bizalom alapvető fontosságú a gyógyításban. Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy egy szakorvos, pláne egy specialista, nagyságrendekkel tudna többet keresni külföldön.
Én maradni akartam. Rám elsősorban itt van szükség, a magyar betegeknek akarom szentelni mindazt a tudást, amit itt megszereztem. Van, hogy mentőhelikopterrel hoznak át hozzám beteget, mert máshol nem tudják megoldani a problémáját. Van, hogy sokkal komolyabb beavatkozásokat tudunk elkerülni, ezzel tízmilliókat megspórolni az államnak, de elsősorban sokkal jobb életkilátásokat adni a páciensnek, csak amiatt, mert ezzel a tudással, teammel meg tudjuk oldani a problémát. A magánrendelésre is azért volt szükség, mert naponta kérdezték a betegek, akiknek megoldhatatlan, vagy csak komoly szervezés, lemondás árán volt megoldható, hogy várjanak az akár hajnalig nyúló rendeléseimen. Ezzel – azt gondolom – komoly terhet vettem le mind a beteg, mind az állami rendszer válláról” – mondta lapunknak a professzor, aki a korábbi 100 ambuláns beteg helyett az új rendszerben naponta „csak” 40-50 beteget lát el...
Nézzük most ezt egy neve elhallgatását kérő orvos szemszögéből – az egyetemen oktató professzor sok-sok olyan kolléga nevében beszél, akik erőn felül is rengeteget tettek azért, hogy a magyar orvosszakma magas szintű és minőségű legyen.
„Sok területen a világ élvonalában vagyunk, köszönhetően például annak, hogy a nagy kaliberű, tudású és tehetségű emberek nem mentek el. Én az egyetemről egyenesen a legnagyobb egyetemi klinikára kerültem, és azóta is, 26 éve ott dolgozom. Ma már oktatok, itthon és a világ számos helyén tanulnak tőlem, közben pályakezdő korom óta az invazív beavatkozások, konzultációk és diagnózisok mellett ambuláns munkát végzek, legtöbbször éjszakába nyúlóan, mert hiszem, hogy egy beteg gyógyulását az első lépéstől az utolsóig egy kézben kell tartani. Ez fontos orvosi szempontból, és a betegek lelki oldaláról is. A bizalom alapvető fontosságú a gyógyításban. Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy egy szakorvos, pláne egy specialista, nagyságrendekkel tudna többet keresni külföldön.
Én maradni akartam. Rám elsősorban itt van szükség, a magyar betegeknek akarom szentelni mindazt a tudást, amit itt megszereztem. Van, hogy mentőhelikopterrel hoznak át hozzám beteget, mert máshol nem tudják megoldani a problémáját. Van, hogy sokkal komolyabb beavatkozásokat tudunk elkerülni, ezzel tízmilliókat megspórolni az államnak, de elsősorban sokkal jobb életkilátásokat adni a páciensnek, csak amiatt, mert ezzel a tudással, teammel meg tudjuk oldani a problémát. A magánrendelésre is azért volt szükség, mert naponta kérdezték a betegek, akiknek megoldhatatlan, vagy csak komoly szervezés, lemondás árán volt megoldható, hogy várjanak az akár hajnalig nyúló rendeléseimen. Ezzel – azt gondolom – komoly terhet vettem le mind a beteg, mind az állami rendszer válláról” – mondta lapunknak a professzor, aki a korábbi 100 ambuláns beteg helyett az új rendszerben naponta „csak” 40-50 beteget lát el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.