2021. március 16., kedd

PÁLINKÁS JÓZSEFFEL A POLITIKAI VALÓSÁGRÓL NO1 – SZAPPAN-OPERITA NO7

ÁTLÁTSZÓ 
/ TUDOMÁNYKÖVETŐ BLOG
Szerző: DARVAS BÉLA
2021.03.13.


Ma sokan pártelnöknek nevezik; Új Világ Néppárt (ÚVP). Nekem Pálinkás József elnök úr marad (2008-2014), akit kritizáltam eleget, és aki meglepett akkor, amikor személyesen találkoztunk, hiszen egészen más személyiségre bukkantam, mint amit a médiában meglátni véltem. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét nem sokan vették be, így nevüket az utókor őrzi. Megkérdőjelezésük is ritka, ha a megválasztás a tudósközösség szabad akaratából történt, és nem valamely – önmaga képességhatárain túlterjeszkedő – párt küldte a kádert. A hajdani vezetők között találjuk a különösen becses Arany János és Szent-Györgyi Albert nevét is. Talán elképesztő és mégis érthető, hogy mai tudós (fizikus) pályája a közügyek felé fordult. Nem politizált a Kádár-rendszerben, és aligha képzelhette, hogy egyszer majd fog. Nem utasított el élből olyanokat, akik politizáltak. Szerintem tanult tőlük is. A tanulás kiterjesztésekor (egyetem utáni önképzés) nincsenek határok. Fontosabb, hogy személyesen ki és mit mond, miért áll szemben (mit tanulhatok ebből?), és mit tesz (mi az, ami engem ebben akadályoz?).

A szakterületén bizonyított előbb, mielőtt a köz dolgaiban megmutatta magát. Nos, így érkeztünk el a rendszerváltás utáni időkhöz, amikor a kutatás és egyetemi oktatás képviselete/szolgálata révén egyszer csak a nagypolitikában (MDF → MDNP → Fidesz → az MTA elnökeként független) találta magát. Fölösleges kérdés, hogy mi volt előbb. A világ kinyílt előtte, és ő megragadta a lehetőségeit. A lehetőségeket meg nem látó vagy megragadni képtelen ember persze fanyaloghat ezen. 2006-ban országgyűlési képviselővé választották. Akkor éppen, amikor Ángyán Józsefet is (a következő interjú majd vele készül), aki nekem afféle értelmiségünk becsülete. Mezőgazdaságot illetően bizonyosan. Pálinkás sikeresen megbirkózott önmagával, egója arányos maradt azzal, ami a személyiségének lényege. Keveseknek sikerül ez. A sorkatonaság alatt többeket egy krumplivirág is összezavart. Ma őt én is a hazai K+F+I jó királyának látom már. Ennyit tehetett a minőségért. Sok mindent nem mesélt még el szerintem abból, amit megélt. Takarékos mesélő. Jó horgász lenne belőle – mondta volna édesanyám: türelmes. Őt is köti a személyesen értelmezett szolidaritás. A hajdani politikai közösség – nem minden szál szakad el ilyenkor – nem engedi a hirtelen mozdulatokat. A zajongói tagozatuk viszont már elvárná a gyors összeroppanást és elhallgatást, amint az például Ángyán esetében részben meg is történt. De hát szólnia kell annak, akinek mondanivalója van. A látóknak küldetéstudat a keresztje.

Számomra öröm, hogy Pálinkás igazságérzete felülkerekedett mások elvárásain. Orbán szerintem elhasználja az embereit, majd eldobja. Egyre inkább egyszer-használatos, becsicskult figurák veszik körül, és állnak sorban az ajtaja előtt. Ő persze egyszemélyes zenekar, gyakran váltott egyre készségesebb és olcsóbb vendégmuzsikusokkal. Megkínálja őket; kit mivel, ami ambicionálja a művészt. Aztán mehetnek, nem hallgathatja a búcsúban végig ugyanazt a bandát. Uncsi lenne. A távozók elviszik a balhét. Később, ha a vezér eszébe jutna egyáltalán, vet a kinőtteknek (a növekedés dimenziója itt ismeretlen) is valamit. Örökös hallgatás és hála az ára a kései koncnak. Az alkotó értelmiségnek – aki tudja ezt magáról – azonban szerintem erre semmi szüksége. Nem valaki – szóval nem az istenkirály – teremti őket, hanem a tehetségük szorgalmas gyakorlatoztatásával önmagukat segítették el az önbecsülésnek a függetlenséget biztosító szintjére. Így el sem veheti ezt önjelölt próféta és magába szerelmesült akarnok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.