Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2021.03.01.
Könnyen lehet, hogy amúgy is elmentem volna vele, de kelleni azért kellett elkísérni - hiába stramm, mozgékony és intéz el napi 3, az oltásnál sokkal bonyolultabb ügyet - mert a magyar államszervezet sajnos képtelen volt megszervezni, hogy a magyarokat az életük veszélyeztetése nélkül, biztonságos körülmények között oltsák be. Mielőtt megkapta az értesítést a háziorvosától, sorra olvastam és néztem a beszámolókat a kórházi oltópontokon tapasztalt káoszról, a zárt térbe szervezett lökdösődős sorbanállásról, az akár egy-másfél órára közös légtérbe terelt többszáz idős emberről.
Így történhetett, hogy amikor meghallottam, hogy végre-végre megkapta a behívót, ráadásul mázlija van és Pfizert fog kapni, az előre elképzelt és tök jogos ünneplés helyett először csak aggodalmat éreztem.
Tök profin kihúzta egy évig, hogy az utolsó pillanatban fertőződjön meg?
Úgy mentem vele, hogy ha kell, harcolni fogok. Mármint nem fizikailag a kivezényelt katonákkal, hanem azért, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen odabent töltenie, miközben én állok sorban helyette.
De már két perccel azután, hogy összetalálkoztunk a Rókus kórház előtt, világossá vált, hogy ezúttal hála istennek feleslegesen aggódtam. A Rókus ugyanis tök jól megszervezte az oltópontját. Az érkező oltandókat a kórház főbejárata előtti járdán felállított, két végén nyitott katonai sátor fogadja. Ebben egy hosszú asztalhoz odaülve tölthetik ki a két kitöltendő dokumentumot, vagyis a beleegyező nyilatkozatot és az egészségi állapotukra és a beszedett gyógyszereikre rákérdező hosszú kérdőívet. A sátorba mindig annyi embert engednek be az utcán álló sorból, ahánynak akad ülőhely, egymástól biztonságos távolságban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.