Szerző: Rezeda
2021.03.23.
Kocsis-Cake Olivio képviselő (Párbeszéd) azt kérdezte az ország gyűlésében, lesz-e következménye annak, hogy a minielnöki intés ellenére március 15-én Mészáros Lőrinc dubajozott. Egyem a lelkét Kocsis-Cake képviselőnek (Párbeszéd), aki vagy nem tudja, hol is él, vagy annyira romlatlan, mint egy hamvas tavaszi szűz, esetleg tréfának szánta érdeklődését. De ami kikerekedett belőle, az olyan mozi volt, amit ritkán láthatni még 3D-s szemüvegben is. A miniszterelnökséget vezető pufók, csillogó szemcsis ovis, úgy is mint Gulyás Gergely, felelőtlenségnek nevezte az utat. Lárifári, vetítette előre a következményeket, megjegyezve, hiába nevezi Kocsis-Cake a minielnök barátjának a dubajozót, rossz ajtón kopogtat, mert ő nem ismeri az érintett barátait.
Ezzel megteremtődött a hazugságnak az a lenge közege, amelyben minden megtörténhet, és azok ellenkezője is. Az a nihil tehát, ami állapotot az AE Bizottság Tánczenekar hajdan ekképp összegzett: „Dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ” – egyfelől, és ráerősített azzal, hogy: „De jó a kedvem, ha kifolyik a nedvem”, s ezzel már olyan kerek a világ, mint egy ezer oldalas regényben, mondjuk Musilnál. És most, hogy elmeséltem Magyarországot, térjünk vissza az aktuális mocsokra benne, ami Gulyás miniszter maga. Ám mielőtt szembesülnénk a napi tagadással, emlékezzünk arra, nem más, mint éppen ő volt az, aki Varga miniszter zűrös házvásárlását erkölcsileg kifogásolhatatlannak tartotta.
Ehhöz képest mázolt a képünkbe egy újabb flasht, miszerint a kormány elvi, erkölcsi útmutatást adott a dubajozással kapcsolatban, ami állítás maga a paradoxon. Egy mondatban szerepeltetni, sőt, egymással összefüggésben emlegetni olyan fogalmakat, mint kormány és elv, kormány és erkölcs, nagyon merész és kreatív asszociációs készségekre utal. Meglepő, hogy Gulyás miniszter ilyennel bír, bár maga nem tud róla azon egyszerű oknál fogva, hogy amit mondott, azt komolyan is gondolta. Nos, itt kezdődnek a bajok. Mert ki vagyok én, hogy emlékeztessem őt, ám mégis megteszem, hogy a minielnök – akinek a barátait ő nem ismeri – egészen pontosan azt mondta, ha van rá pénzük, hadd menjenek...
Ezzel megteremtődött a hazugságnak az a lenge közege, amelyben minden megtörténhet, és azok ellenkezője is. Az a nihil tehát, ami állapotot az AE Bizottság Tánczenekar hajdan ekképp összegzett: „Dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ” – egyfelől, és ráerősített azzal, hogy: „De jó a kedvem, ha kifolyik a nedvem”, s ezzel már olyan kerek a világ, mint egy ezer oldalas regényben, mondjuk Musilnál. És most, hogy elmeséltem Magyarországot, térjünk vissza az aktuális mocsokra benne, ami Gulyás miniszter maga. Ám mielőtt szembesülnénk a napi tagadással, emlékezzünk arra, nem más, mint éppen ő volt az, aki Varga miniszter zűrös házvásárlását erkölcsileg kifogásolhatatlannak tartotta.
Ehhöz képest mázolt a képünkbe egy újabb flasht, miszerint a kormány elvi, erkölcsi útmutatást adott a dubajozással kapcsolatban, ami állítás maga a paradoxon. Egy mondatban szerepeltetni, sőt, egymással összefüggésben emlegetni olyan fogalmakat, mint kormány és elv, kormány és erkölcs, nagyon merész és kreatív asszociációs készségekre utal. Meglepő, hogy Gulyás miniszter ilyennel bír, bár maga nem tud róla azon egyszerű oknál fogva, hogy amit mondott, azt komolyan is gondolta. Nos, itt kezdődnek a bajok. Mert ki vagyok én, hogy emlékeztessem őt, ám mégis megteszem, hogy a minielnök – akinek a barátait ő nem ismeri – egészen pontosan azt mondta, ha van rá pénzük, hadd menjenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.