Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2021.03.16.
Az AP amerikai hírügynökség beszámol arról, hogy a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom mintegy ezer támogatója megszegte tegnap a járvány miatti gyülekezési tilalmat, és követelte a korlátozások feloldását, miközben az országban csúcsokat dönt a koronavírus-esetek és a kórházban ápoltak száma. A tudósítás, amelyet átvett egyebek közt a Washington Post, a gazdasági szempontokra is hivatkozó tiltakozás kapcsán kitér arra, hogy egy európai felmérés szerint Magyarországon a dolgozóknak az EU-átlagnál kisebb aránya részesül bérkompenzációban. Idézi emellett a Johns Hopkins egyetem kimutatását, miszerint Magyarország világviszonylatban a hetedik helyen áll az egymillió lakosonkénti elhalálozásszámot illetően.
Kinek fáj jobban a szakítás?
Szintén a Washington Postban bukkantam arra a terjedelmes cikkre, amely az Európai Néppárt és a Fidesz közötti szakításról szól. Európa legnagyobb pártcsaládja végre fellépett a magyarországi autokrácia ellen. Mi tartott ezen ilyen sokág? – teszi fel a kérdést a három társszerző, az exeteri egyetem, a London School of Economics és a Dublini Egyetem egy-egy kutatója. Az Orbán Viktor által Magyarországon a demokratikus állam helyett bevezetett rendszert választásos autokráciának nevezik, amely ellentmond az Európai Unió alapvető értékeinek.
Az elemzés azt vizsgálja, hogy az Európai Néppárt legtöbb tagpártja miért próbálta eddig megbékíteni a szélsőjobbot, és úgy vélekedik, hogy a pártcsalád alighanem továbbra is megosztott az autokrácia kérdésében. A néppárti európai parlamenti képviselők által 2011 és 2019 között különböző alapjogi kérdésekben leadott egyéni szavazatok elemzése alapján egyebek közt arra jutnak, hogy az átlagosnál jobban pártfogolták a Fideszt azok a képviselők, akiknek a pártja éppen kormányon volt a saját hazájában, mint azok, akik ellenzékben levő párthoz tartoztak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jó kormányközi kapcsolatok megőrzésének a szempontja közrejátszhatott az EP-képviselők állásfoglalásának a kialakításakor.
Azt is kimutatták, hogy azokból az uniós tagországokból való néppárti képviselők, ahol viszonylag több gond akad a liberális demokráciával, kevésbé hajlottak a Fidesz elmarasztalására – alighanem azért, hogy amikor saját pártjuk esetleges elmarasztalása kerülne napirendre, akkor számíthassanak a szolidaritásra. Szintén ki lehetett mutatni, hogy a viszonylag euroszkeptikusabb néppártiak erősebben tartózkodtak attól, hogy a Fidesz ellen szavazzanak. Volt emellett egy földrajzi törésvonal is, nevezetesen az, hogy a visegrádi országok néppárti EP-képviselői átlagban kisebb arányban ítélték el a demokrácia hanyatlását tükröző jelenségeket.
A szerzők a jobbközép pártok kollektív önérdekének a változásairól szólva megállapítják, hogy az Európai Néppártot, ha már soraiban nincs ott a Fidesz, nem kötik többé olyan stratégiai megfontolások, amelyek alapján tolerálnák az alapvető értékek elleni támadásokat. Mindemellett azonban a Washington Post cikkének szerzői szerint az egyes néppárti képviselők továbbra is eltérő ideológiai preferenciák mentén tevékenykednek. Számos jobbközép párt tovább fordul még inkább jobbfelé, és így ez a megosztottság idővel még az eddigiekhez képest is növekedhet. Minél erősebb a jobbra kanyarodás, annál valószínűbb az autokratikus jegyek iránti tolerancia.
A holland választás hozadékai
Végezetül néhány mondatot arról, hogy holnap tartanak parlamenti választást Hollandiában, és az előjelek azt mutatják, hogy a jobboldali liberális Mark Ruttének jó esélye van a miniszterelnöki tisztség negyedik alkalommal történő elnyerésére. Ha ez így történik, akkor abból a londoni Financial Times elemzéséből kiolvashatóan két magyar vonatkozású dolog is következik majd. Az egyik, hogy ebben az esetben, Angela Merkel német kancellár ősszel esedékes távozása után Rutte lesz az Európai Unióban a második leghosszabb ideje kormányon levő politikus – mégpedig Orbán Viktor után. Nyilván sokan emlékeznek arra, hogy a magyar miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt egy uniós vita kapcsán „a holland fickóként” aposztrofálta Hollandia kormányfőjét. De persze nem ez a legfontosabb kettőjük viszonyában, hanem az, amit a Financial Times taglal, amikor azt írja, hogy újbóli miniszterelnöki megbizatása esetén Rutte lesz az az európai politikus, aki irányítja a küzdelmet az EU-n belül az illiberális hullámmal szemben, amely elárasztotta Magyarországot és Lengyelországot. A londoni lap emlékeztet arra: Rutte egy tavalyi parlamenti vitában nyíltan spekulált az Európai Unió olyan átalakításának a lehetőségéről, ami már nem számolna a magyar és a lengyel tagsággal, a független intézmények aláásása és a szabad média elnyomása miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.