JUCUS A ZONGORÁN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.03.16.

Varga Judit ahelyett, hogy a gyerekekkel játszódott volna a hosszú hétvégén, fociztak volna vagy Wass Albertet lapozgatnak, elbábozták volna a Nemzeti dalt, az Uniót szidta. Persze mi mást is tehetett volna, erre szerződtette őt a főni a mancsaftba. Ezért hiába a rengeteg – mint látjuk – feltételes mód, hogy annyi minden értelmes dolgot lehetne csinálni, az nem megy. Csak a tutulás szünet nélkül. Ebbéli időtöltésében még egy kis melankóliát is csempészett az ájerbe a miniszteriális ember, siratta az elveszett fiatalságát, hogy aszongya: „Nem ilyen Európához csatlakoztunk”.

Ez keltette föl a figyelmemet, ez az elfojtott, keserűnek álcázott sóhajtás, hogy megromlott a világ, és Neria ott áll a vérzivatarban, mint egy szende szűz, akit migráncsok hágnak meg épp. Mindenki szembe jön azon a rohadt autópályán. Ez Varga Judit alapélménye, mióta Orbán alfele védelmezőjének szegődött, és ez egy idő után frusztráló bír lenni. Miniszterasszony sem dekázgat meg hegedülget már, hanem magyarázza a magyarázhatatlant, nehéz a dolga a katonának a mancsaftban. Így járt. Nem kellett volna szerelmes szemekkel pezsgőzgetni a főnivel.

Akkor volna menekülési út, másrészről meg, ha mindez meggyőződésből megy, akkor nincs miről beszélni. A forradalom viszont fölfalja saját gyermekeit, ahogyan azt Danton és Robespierre óta tudjuk, de Simicska is tudna róla mesélni. Így hát jobb megfelelni az elvárásoknak, mert könnyen a stadionon kívül találja magát az ember. Viszont ennyire azért nem kéne, mint ez a Varga, de ez az ő nyomora. Az viszont a miénk, hogy miatta – is – lesz a magyari ember leköpve lassan mindenütt a nem kipcsak világban, és ez azért csak megér egy cellát barátok – és ellenségek – közt is, de mindenképp...

ITT OLVASHATÓ