BEZÁRVA A PROBLÉMÁKKAL: A KRÍZISHÍVÁSOK ARÁNYA HÁROMSZOROSÁRA NŐTT TAVALY MÁRCIUS ÓTA

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: KATUS ESZTER
2021.03.12.

Magyarországon egyre nehezebben élik meg az emberek az egy éve húzódó pandémiás helyzetet. Az Átlátszó által megkérdezett pszichiáter szerint – aki egy telefonos lelkisegély szolgálat vezetője is – sok ember mára felélte érzelmi, mentális és sokszor anyagi, egzisztenciális tartalékait is. A biztonságérzetünknek és a közérzetünknek az a tény sem használ, hogy nehéz eldönteni: a nyitás-zárás dinamikáját mikor és mennyiben mozgatják egészségügyi, járványügyi indokok, és mikor szól bele a politikai matek, gazdasági érdekek, a hatalom. A globális és egyéni krízisben elvesztettük az eddig biztonságot adó fogódzóinkat, kiszámíthatatlanná és félelmetessé vált a jelen, tervezhetetlenné a jövő. Így nem csoda, hogy a krízishívások aránya – az érdemi hívások viszonylatában – háromszorosára növekedett tavaly március óta, és már ugyanannyi férfi telefonál, mint nő.

Dr. Árkovits Amaryl pszichiátert, kiképző pszichoterapeutát, a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat vezetőjét kérdeztük arról, tapasztalataik alapján hogyan viselik az emberek a tavaly március óta tartó járványhelyzet különböző szakaszait.

„Szorongva, félve, fásultan, elfáradva, dühösen, kétségbeesetten… és sorolhatnám” – kezdi dr. Árkovits Amaryl. „Azt hiszem, az érzelmi reakcióink egészen széles palettáját tapasztalhattuk meg az elmúlt évben, az intenzitásukról, az érzelmi hullámzásról vagy a váratlan hangulatváltásokról, az indulatkezelés nehézségeiről nem is beszélve. Sokszor önmagunkat is meglepjük. Furán hangozhat, de lassan megszokjuk. Pontosabban inkább beletörődünk.

Azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember érzelmi, mentális (és sokszor anyagi, egzisztenciális) tartalékait nagyjából felélte.

Egy évvel ezelőtt a láthatatlan ellenség közeledtére, majd jelenlétére sokan szélsőséges gesztusokkal reagáltak: extrém fertőtlenítések, teljes bezárkózás, bespájzolás egy kisebb armageddon túlélése érdekében. Ők így próbálták az elvesztett biztonságukat és kontrolljukat visszaszerezni. Mások bagatellizálással, járványtagadással, kapaszkodva az összeesküvés- elméletekbe.

Valójában lélektanilag mindkettő hasonló tőről fakad: a pandémia okozta válsághelyzetben – amiben egymásra vetül a globális krízis és az egyéni krízis – elvesztettük az addig biztonságot jelentő fogódzóinkat, kiszámíthatatlanná és félelmetessé vált a jelen, tervezhetetlen a jövő...

ITT OLVASHATÓ