Szerző: PAPP JÓZSEF
2021.03.12.
Nem az irigység miatt háborodtam fel, hanem azért, mert úgy gondoltam, egy versenyen alapuló piacgazdaságban bűn az uniós csapokból épp hogy folyni kezdő támogatásokat nemzeti ajándék formájában elosztogatni a profitorientált vállalatok között. Az ingyenpénz lehetősége megzavarja – erősebben fogalmazva: megmérgezi – mind a lehetséges kedvezményezettek, mind pedig a pénzosztók gondolkodását. Aki csak teheti, nem akar kimaradni a pénzesőből, pályázik, akár szüksége van arra a bizonyos beruházásra vagy eszközre (szolgáltatásra), akár nem.
A támogatás-osztogatás pazarláshoz fog vezetni, mert olyan projektek valósulnak majd meg, amelyeket a piaci allokációs mechanizmusok soha nem finanszíroztak volna. A pénzosztók gondolkodását is meg fogja mérgezni az ellenszolgáltatás nélkül megszerezhető javak allokálása, mert hiszen az ember gyarló. Főleg ha olyan helyzetbe kerül, hogy ha nincs hatékonysági következménye annak, hogy ki kapja az ajándékot, akkor előbb-utóbb érvényesül az „aki többet ad vissza” effektus, vagy saját magának fogja osztogatni az ingyen forrásokat.
És valóban ez történt: 2009-ben már arról cikkeztek az ellenzéki lapok, hogy – maradva a szállodaiparnál – a Pénzügyminisztérium egyik államtitkára székesfehérvári szállodájának korszerűsítésére kapott közel félmilliárd forintnyi támogatást. Aztán a gyulai polgármesterről, egyben szocialista képviselőről derült ki, hogy a családtagjának tulajdonában álló hotel is hasonló összeghez jutott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.