Szerző: ERCSE KRISZTINA
2021.03.05.
Röviden
Nem kérdezik meg őket soha semmiről. A körülöttük kialakított szabályozási környezet tökéletesen ellehetetleníti, hogy autonóm, kreatív, felelős szakemberként, hivatásukhoz méltó módon működhessenek. A 2010-es kormányváltáskor mézesmadzagként belengetett ígéreteket és azok beteljesülését ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor valaki az internetről rendeli meg az esküvői ruháját: az előzetes képek párizsi divattervezők költeményeivel kecsegtetnek, ám a postás – olcsón – egy gyűrött, műszálas, elszabott rongydarabot kézbesít.
Sem szakmai feltételeik, sem emberi, egészségügyi jóllétük nem szempont. Rájuk nem költ a kormány, rajtuk csak spórol. Hisz vannak elegen – vagy mégsem, de erre még visszatérünk.
Nem kérdezik meg őket soha semmiről. A körülöttük kialakított szabályozási környezet tökéletesen ellehetetleníti, hogy autonóm, kreatív, felelős szakemberként, hivatásukhoz méltó módon működhessenek. A 2010-es kormányváltáskor mézesmadzagként belengetett ígéreteket és azok beteljesülését ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor valaki az internetről rendeli meg az esküvői ruháját: az előzetes képek párizsi divattervezők költeményeivel kecsegtetnek, ám a postás – olcsón – egy gyűrött, műszálas, elszabott rongydarabot kézbesít.
Sem szakmai feltételeik, sem emberi, egészségügyi jóllétük nem szempont. Rájuk nem költ a kormány, rajtuk csak spórol. Hisz vannak elegen – vagy mégsem, de erre még visszatérünk.
Hosszabban
A 2010-es választások körüli legnagyobb nyúl, melyet a Fidesz előhúzott a kalapjából a pedagógusok számára, a társadalmi megbecsültséget kifejező és tolmácsoló életpálya volt.* Nyilván számos szavazatot jelentett – az előző kormányok pedagóguspolitikája (vagy annak hiánya?) után láthatóan igény-kielégítésről lehetett beszélni. A hideg zuhany ezzel szemben hamar érkezett: a portfóliós rendszer tabula rasát teremtett. Bár a törvény az egyes előmeneteli szintekhez rendelte a fizetési fokozatokat, ám ugyanazzal a lendülettel lenullázta az addig felhalmozott gyakorlat, szakértelem és tapasztalat értékét, mindenki a startvonalra állt (Pedagógus 1. fokozat). A kiskorúsított pedagógusokat arra kényszerítette, hogy visszamenőleg igazolják-bizonyítsák megfelelőségüket és alkalmasságukat – a groteszkbe fordult állapotot jelzi, hogy létrejöttek portfóliókészítő szolgáltatók. Súlyos kritikákat fogalmazott meg a szakma, a szakszervezetek, az alapvető jogok biztosa, sőt a modell mögött álló szakértők is...
A 2010-es választások körüli legnagyobb nyúl, melyet a Fidesz előhúzott a kalapjából a pedagógusok számára, a társadalmi megbecsültséget kifejező és tolmácsoló életpálya volt.* Nyilván számos szavazatot jelentett – az előző kormányok pedagóguspolitikája (vagy annak hiánya?) után láthatóan igény-kielégítésről lehetett beszélni. A hideg zuhany ezzel szemben hamar érkezett: a portfóliós rendszer tabula rasát teremtett. Bár a törvény az egyes előmeneteli szintekhez rendelte a fizetési fokozatokat, ám ugyanazzal a lendülettel lenullázta az addig felhalmozott gyakorlat, szakértelem és tapasztalat értékét, mindenki a startvonalra állt (Pedagógus 1. fokozat). A kiskorúsított pedagógusokat arra kényszerítette, hogy visszamenőleg igazolják-bizonyítsák megfelelőségüket és alkalmasságukat – a groteszkbe fordult állapotot jelzi, hogy létrejöttek portfóliókészítő szolgáltatók. Súlyos kritikákat fogalmazott meg a szakma, a szakszervezetek, az alapvető jogok biztosa, sőt a modell mögött álló szakértők is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.