Szerző: NØRBÆK KRISZTINA
2021.03.06.
De engem sokkal jobban fáraszt valami más: a bizonytalanság, a kilátástalanság, a ”meddig még”. Azt gondoltam, hogy a vakcina megjelenésével majd hirtelen jobb lesz, és rövid ideig el is uralkodott rajtam az eufória. Aztán rájöttem, hogy az oltási sorban az utolsó, nagy csoportba tartozom, ahol több millióan vagyunk. Várhatok még hónapokat, hogy rám kerüljön a sor, még itt Dániában is, ahol egyébként jól mennek a dolgok.
Idős szüleim otthon, Magyarországon nagyon sebezhetőnek tűnnek számomra. Persze vannak barátaik, de vajon milyen oltóanyaggal fogják meglepni őket a láthatatlan hatalmasok, akik kiosztják, hogy kinek mi jut? Megmondtam nekik, hogy se a kínai, se az orosz vakcinával ne elégedjenek meg, és különben is, van olyan krónikus betegségük, amire hivatkozhatnak. Akár ránk is kenhetnék az egészet, ha így mentegetőznének: ”Tetszik tudni, nekem mindkét vejem orvos, a lelkemre kötötték, hogy…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.