Szerző: MOLNÁR JUDIT
2021.02.21.
A magyar királyi csendőrség története, különösen a holokausztban játszott szerepe, majd a második világháború utáni felelősségre vonásának megítélése a magyarországi és külföldi történészek, túlélők, egykori csendőrök és politikusok körében egyaránt meglehetősen vitatott.
A második világháború után a csendőrséget testületként elítélték, feloszlatták, vezetőinek, tagjainak nagy részét igazoló bizottság[1] és/vagy háborús és/vagy népellenes bűnösként népbíróság elé állították és elítélték. A hazai irodalom évtizedeken keresztül a csendőrök baloldallal szembeni brutalitását, illetve a zsidók deportálásában játszott 1944-es tevékenységét emelte ki.
Az emigráns csendőrök ennek viszont ellenkezőjét állították: rend volt, szerették őket, de „árnyékként” vetül a testületre a zsidó deportálás. Itthon a rendszerváltás után, 1998-ban dokumentumfilm készült róluk „Híven, becsülettel, vitézül” címmel, 1999-ben emléktáblát avattak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, 2011-ben időszaki kiállítást rendeztek ugyanitt.
Ugyanakkor fontos szakmonográfiák is megjelentek a csendőrség működéséről, felépítéséről, tevékenységéről Csapó Csaba, Szakály Sándor, Kaiser Ferenc tollából. A holokauszttal foglalkozó hazai szakirodalomnak, Karsai László, Molnár Judit, Kádár Gábor és Vági Zoltán munkásságának is több dokumentumközlés és részfeldolgozás köszönhető a csendőrségről. Néhányan a testület nyilas korszakbeli tevékenységével foglalkoznak (Kovács Tamás, Kovács Zoltán András), az intézmény 1945 utáni helyzetéről szintén Kovács Zoltán András írt nagyobb lélegzetű tanulmányt...
...A történészek mellett meg kell említeni a rendvédelem-történészek tevékenységét is a csendőrség értékelésével kapcsolatban. Az 1990-ben alakult Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság (SZBMRTT) folyóiratában, a Rendvédelem-történeti Füzetekben több tanulmány olvasható a csendőrségről. Nem feledkezhetünk meg az emigrációban 1947-ben alakult Magyar Királyi Csendőrség Bajtársi Asztaltársaságáról sem, amely 1949-től Magyar Királyi Csendőrség Bajtársi Közösségként (MKCSBK) működik.
Elöljáróban érdemes áttekinteni a csendőr emigráns irodalomból néhányat. Rektor Béla egykori csendőr százados könyvében (A magyar királyi csendőrség oknyomozó története) elismeri, hogy 1944-ben előfordulhattak „meg nem engedett eszközök”, de „egyetlen fegyverhasználat se fordult elő” a zsidók gettózásakor. Állítása könnyen cáfolható például Ferenczy László csendőr alezredes jelentései alapján, aki mint a csendőrség összekötő tisztje a német biztonsági rendőrségnél rendszeresen összesítette az egyes csendőrkerületekben történteket a zsidók 1944-es összegyűjtése, vagonírozása, deportálása során. Ferenczy május 21-én Munkácsról azt jelentette, hogy „a szállítmányok berakása menetrendszerű indulásuk és a határállomásig való futásuk mindeddig is kifogástalan rendben, teljesen zavartalanul bonyolódott le. Nyíregyházán és Munkácson szökés miatt 1–1 eredményes fegyverhasználat is volt”. Rektor Béla a felelősségre vonás mértékét nem elemzi, inkább példákat említ igazolási ügyekre, magyarországi népbírósági perekre, szovjet táborokra vonatkozóan.
Kőrössy Zoltán tiszteletbeli csendőr, az MKCSBK központi vezetője és Kőrössyné Soltész Katalin több tanulmánya is foglalkozik a csendőrség történetével, a holokausztban játszott szerepével és második világháború utáni felelősségre vonásával. A m. kir. csendőrség és a zsidóság című írásukban azt állítják, hogy a megszállás előtt munkatöbbletet, bosszúságot jelentett az antiszemitizmus a csendőrségnek, egyébként pedig „Nem volt tudomásuk a deportáltakra váró sorsról”. Továbbá, „tiltakozott a csendőrség a deportálásba való bevonásuk” ellen, mégis „belekényszerült”. Szerintük (A m. kir. csendőrség történetében) a csendőrséget mint „»népellenes« testületet kollektív bűnösség vádjával irgalmatlanul felszámolták”, később pedig „ezt a politikai okokból hozott döntést a csendőrségnek a zsidódeportálásokban való részvételével indokolták”. Harmadik írásukban a MKCSBK történetében fentiekhez hozzáteszik, hogy „Az ÁVO kezétől elszenvedett kínzások, gyilkolások össze nem hasonlíthatók azokkal az állítólagos vádakkal, amilyen »brutalitásokkal« a csendőröket vádolták”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.