Szerző: BORSOS ANDRÁS
2021.02.20.
A médiában és a politikában sajnos elvétve lehet csak ezt a mentalitást képviselő megszólalást hallani, általában inkább az agresszív, ösztönökre ható kommunikáció dominál. Lassan megszokottá vált, hogy a közbeszédben a feleknek mindig rendkívül erős meggyőződései vannak, amik mentén tényleges gyűlölet alakul ki az ellenoldali álláspont megértésének igénye nélkül. Ennél talán kevésbé nyilvánvaló probléma, hogy sokszor a saját álláspont megértése is majdnem ugyanolyan mértékben hiányzik.
Ez még akkor is így van, ha olyan kérdésekben kell véleményt formálni, amik mögött régóta megoldatlan morálfilozófiai dilemmák húzódnak meg, amikről a többségnek egyáltalán nincs erős véleménye. Ha visszavezetnénk erre a szintre a feloldhatatlannak tűnő ellentéteteket, kevesen éreznék úgy, hogy hasonlóan magabiztosan tudnak állást foglalni. Az ilyenkor felbukkanó kétely lehet az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy visszaépítsük a vitakultúránkat egy olyan szintre, amin már van lehetőség konstruktív párbeszédre. Ezalatt nem feltétlenül a viták akár konszenzusos, akár kompromisszumos feloldását értem, inkább csak annak belátását, hogy többnyire mindenki által értékként elismert szempontok eltérő súlyozása áll a háttérben, nem pedig kibékíthetetlen ideológiai harc.
Ennek érzékeltetése érdekében három filozófiai kérdéskört szeretnék megvilágítani, amik lépten-nyomon ott vannak az árnyékban a mai magyar társadalom legélesebb törésvonalai mögött is. Habár a valós szituációk mindig nagyon összetett jelenségek, és sok más szempont is jogosan lenne említhető a mellettük-ellenük való érvelésben, a mögöttes morális dilemmák léte tagadhatatlan, mégis szinte teljesen elhanyagolt a közbeszédben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.