Szerzők: LENGYEL LÁSZLÓ ÉS BOGDAN GÓRALCZYK
2021.02.06.
Sok-sok beszélgetésünk tárgya volt, hogyan s miért sikerült Orbán Viktornak létrehoznia a maga tekintélyuralmát. Felemlegettük a magyar gazdaság tévútra kerülését az ezredforduló után, a 2006-os politikai válságot, az elhibázott baloldali politikát, az orbáni antiliberális nacionalista eszme és mozgalom születését. Még sokáig vitázunk azon, hogy Orbán rendszerével csak visszatért a kétszáz éves magyar zsákutcához, sorshoz, amelyből 1848-49, 1956 vagy '89 nem, vagy csak rövid időre tudott kivezetni, vagy csak megakasztotta a magyar modernizációs, európai felzárkózás folyamatát. Jól tudod, hogy én az utóbbit gondolom, de lehet, hogy afféle 89-esként csak reménykedem.
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy vajon miért követi Orbánt az a Lengyelország, amely társadalmilag és gazdaságilag nálunk sikeresebben élte át az ezredforduló utáni éveket. Miért választja ismét a maga történelmi zsákutcáját, miért válik Európa- és modernizáció-ellenessé? Kevés ország nyert annyit az EU liberális demokráciáival és nyitott gazdaságával együttműködve, mint Magyarország és Lengyelország, mégis e két ország támadja legharsányabban Brüsszelt. Miért emeli fel Orbán Viktorral együtt a lengyel politika a konföderációs zászlót a lengyel, magyar és európai föderációs zászlóval szemben? Az az európai föderációs lépés, mely közös euró-kötvénnyel és rekonstrukciós csomaggal keres kiutat a járvány okozta gazdasági katasztrófából, leginkább Lengyelországot kedvezményezi, mégis Orbán és Kaczyński szentségtelen szövetsége megkísérelte elgáncsolni. A két ország magára maradt Európával szemben, de mind a ketten tudjuk, hogy Európa soha, sehol nem akart, tudott rendszerváltozást életre segíteni, ehhez az Egyesült Államok határozottsága kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.