Szerző: J. GYŐRI LÁSZLÓ:
2021.02.19.
Megjelent Krasznahorkai László új regénye, a Herscht 07769, amelynek cselekménye napjaink Németországában, Türingiában játszódik. Az egykorvolt NDK e részében már a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években megerősödtek a neonáci csoportok. A tartomány nagy kulturális hagyományai közé tartozik, hogy idevalósi a Bach család, melynek tagjai a XVI. századtól kezdve éltek és alkottak itt. Bach kultusza és a neonácik találkoznak Krasznahorkai regényének lapjain.
– Színhelynek egy türingiai kisvárost választott. Kana nevű település valójában nem létezik Türingiában, van viszont Kahla, nem messze Jénától, amely felismerhető a regényben leírt részletekből, sőt – megnéztem az interneten –, a címben szereplő kanai postai irányítószám egy számjegy kivételével azonos Kahlaéval. A 7100 lelket számláló Kahla a volt NDK talán legbarnább települése, ahol az NPD közel 9 százalékot kapott az önkormányzati választáson, és ahol a neonácik hagyományosan nagyon otthonosan érzik magukat. A regény felismerhető, valóságos helyszínein lejátszódott valós események, neonáci merényletekhez hasonlók szerepelnek a cselekményben. Más műveihez hasonlóan itt is nyilvánvalóan a fikció és a realitás egybemosása, illetve konfliktusa érdekelhette. Mi keltette fel az érdeklődését az egykori NDK-ban virágzó szélsőséges jobboldali mozgalmak iránt? Hogyan találta meg ezt a közeget és ezeket a szereplőket?
– Johann Sebastian Bach volt az oka, hiszen nemcsak ő, hanem az egész családja, vissza és előre jelentette a minőségi muzsikát Türingiában és Szászországban, úgyhogy egy emlékezetes eset szerint, amikor egy fejedelmi személynek elfogyott a vezető udvari muzsikusa, a következőképpen rendelte meg a következőt: kérem, szerezzen nekem egy bachot, de csakis egy bachot – azaz a Bach név amolyan köznyelvi kifejezésként a magasan képzett zenészt jelentette. Szóval ő volt az ok, azzal voltam még adósa önmagamnak, hogy erről írjak valamit. Elmentem Türingiába, és miközben ott andalogtam édesen Bachhal a szívemben, folyton szembejött velem a neonáci világ. Ráadásul többször elővett, mint Ferenc pápát az isiász, az a nyomasztó kérdés, hogy „na, de mi van közben az univerzummal”. Ez pedig újra meg újra egy kvantumfizikai-kozmológiai probléma homályába vezetett, én betévedtem, és elvesztem. Ezek után már csak le kellett írnom ezt a könyvet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.