NINCS MÁR VÉGSŐ IGAZSÁG – BESZÉLNÜNK KELL ’45-RŐL

JELEN
Szerző: JELEN.MEDIA
2021.02.03.

1945 – A MI TÖRTÉNTETÜNK CÍMMEL ÍRT KI PÁLYÁZATOT A KÖZÖS HALMAZ ALAPÍTVÁNY, A RÉSZTVEVŐK PEDIG AZT MUTATHATJÁK BE, HOGYAN ÉLTE MEG AZ Ő CSALÁDJUK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT ÉS ANNAK LEZÁRÁSÁT. MIÉRT FONTOS, HOGY AZ ILYEN TRAUMÁK NE MARADJANAK FELDOLGOZATLANUL? MILYEN NARRATÍVÁI ÉLTEK ’45-NEK AZ ÖTVENES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG? MIÉRT PROBLÉMÁS AZ, HA A POLITIKA BELESZÓL A TÖRTÉNELMI TRAUMÁK FELDOLGOZÁSÁBA, ÉS LEHET-E STRATÉGIA A SEBEK BEGYÓGYÍTÁSÁRA A FELEJTÉS? EZEKRŐL A KÉRDÉSEKRŐL KÉRDEZTÜK OTTLIK DOMONKOST, A PÁLYÁZAT KOORDINÁTORÁT, RAINER M. JÁNOS TÖRTÉNÉSZT ÉS HUNYADY GYÖRGY SZOCIÁLPSZICHOLÓGUST.

„Nálunk a traumák már csak azért is kiemelt szerephez jutnak, mert a magyar történeti múlt tele van megrázkódtatásokkal, ennek megfelelően a traumák a jelentősebb eseményeket kísérő emlékezeti gócpontok. Maga a történeti múlt diktálja, hogy ennyire előtérbe kerüljenek” – véli Hunyady György szociálpszichológus, és valóban, elég csak 20. század magyar történelmére gondolni, hogy lássuk: az országot egyik sokk érte a másik után. Családok kerültek egyik napról a másikra kiszolgáltatott helyzetbe, és olyan veszteségekkel kellett megbirkózniuk, amelyek hatását most, két-három generációval később is érezzük. Mindannyiunk családi történetében vannak tragédiák, máig kibeszéletlen traumák, amelyeknek még az említésére is érzékenyen reagálunk, és amelyek – épp a feldolgozatlanságukból fakadóan – akár egyéni, akár súlyos össztársadalmi konfliktusok forrásai lehetnek. A Közös Halmaz alapítvány öt éve épp azért jött létre, mert szerették volna, hogy elinduljon egy párbeszéd, ami segít megérteni egymást...

ITT OLVASHATÓ