Szerző: BÖCSKEI BALÁZS
2021.02.09.
A gyászírásoknak- és szelfiknek egyik jellemzője, hogy lezárt, visszavonhatatlan és megmásíthatatlan történésekre vonatkoznak. Csak remélhetjük, hogy a Klubrádió átmeneti (?) „frekvenciavesztésére” ez még nem igaz, és nem csak azért, mert nem vagyunk – mondhatom többes számban – felkészülve a gyászra és az elbúcsúzásra. Ugyanakkor a halál az esetek többségében nem kíváncsi az akaratunkra vagy a vágyainkra, közeledésével pedig előre figyelmeztet tehetetlenségünkre. Készenléti üzemmódba helyez bennünket, és az alternatív forgatókönyvek folytatását megelőzendő, kiteszi a pontot. Most a halál a Klubrádióra az Orbán-rezsim politikai „igazságszolgáltatásának” képében jött el, de talán ő sem ismerhet minden jogot, és lehetséges még a visszafordulás.
A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához. Ott sem a politika intézkedett ugye – hiszen látjuk, a Mediaworks immáron kizárólag rejtvénylapokat és hirdetési újságokat forgalmaz (mondjuk, ha így lenne, lehet, emelkedne a termékek többségének eladott példányszáma, nem pedig csökkenne) –, hanem a „piac”, a tulajdonosi körök döntése volt. Ahogyan most is: a Médiatanács a jognak megfelelően jár el, nincs mit tenni.
Mintha a Lex „Pénzt akarok, de most” országában a jogbiztonság és jog kiszámíthatósága annyira adottak lennének, hogy a jóhiszeműség vezérelhet minden értelmezőt.
És majd látjuk, tudjuk, hogy hány kormánypárti felületen megy majd műsorról műsorra, cikkről cikkre az előbbi érvelés – más kérdés, hogy lesz-e nézőjük vagy olvasójuk. A nem olyan régen publikált nézettségi és olvasottsági adatok ugyanis világosan mutatják, hogy hiába égetik fel az összes lehetséges médiumot, amit csak lehet, attól a kormánypárti tévéknek, rádióknak, portáloknak és Facebook-oldalaknak egyetlen új fogyasztójuk nem lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.