Szerző: PAPP ISTVÁN
2021.02.11.
Halálával egy kivételes művészi pálya ért véget fájdalmasan korán.
Ennek a történetnek semmilyen üzenete nincs. Nem kívánok semmit sem sugallni, becsomagolni, közvetíteni, csupán felidézni egy majd húsz évvel ezelőtti estét, s köré szőni néhány csillogó emléket az idő darabkáiból. A minap köszöntünk el Farkas Árpádtól, akit többek között egy szép Sütő András idézettel búcsúztattak földijei. Én is egy földimtől veszek búcsút, ugyancsak egy különös mondatba kapaszkodva, mely a Csillag a máglyán szerzőjének tollán fakadt. A tömör tanulság így szól: „Ember emberrel büntetlenül nem találkozhat.” Talán kissé szigorú, talán némiképp archaikus, esetleg túlságosan erős, de mindenképpen szokatlan képzettársítás. A manapság kevesebbet játszott drámaíró gondolatával szeretnék egy fájdalmasan korán égi útra vált színésznőtől elköszönni.
Tulajdonképpen nem is mondok igazat, hiszen közvetlen közelről sosem találkoztam Börcsök Enikővel, mégis lokálpatriotizmuson okán ismerősömnek tartottam őt. Nem úgy, ahogyan a közösségi oldalakon definiáljuk az ismerőst, inkább a példa ereje által. Ugyanabban a tiszántúli kisvárosban, Mezőtúron születtünk, bár ő alig tíz évvel korábban, s nem túlságosan hosszú ideig éltünk ugyanott.
Mégis a várostalan Magyarországon, a Budapesten kívüli helyeken születettek örökre egymás majdnem személyes ismerősei.
Bizonyságként ajánlom Térey János félbe tört emlékiratát, a Boldogh-ház, Kétmalom utcát, amelynek omladozó falú, pocsolyás kisvárosi utcái sokkal, de sokkal közelebb esnek személyes történeteimhez, mint a magyar főváros rengetegéhez...
Ennek a történetnek semmilyen üzenete nincs. Nem kívánok semmit sem sugallni, becsomagolni, közvetíteni, csupán felidézni egy majd húsz évvel ezelőtti estét, s köré szőni néhány csillogó emléket az idő darabkáiból. A minap köszöntünk el Farkas Árpádtól, akit többek között egy szép Sütő András idézettel búcsúztattak földijei. Én is egy földimtől veszek búcsút, ugyancsak egy különös mondatba kapaszkodva, mely a Csillag a máglyán szerzőjének tollán fakadt. A tömör tanulság így szól: „Ember emberrel büntetlenül nem találkozhat.” Talán kissé szigorú, talán némiképp archaikus, esetleg túlságosan erős, de mindenképpen szokatlan képzettársítás. A manapság kevesebbet játszott drámaíró gondolatával szeretnék egy fájdalmasan korán égi útra vált színésznőtől elköszönni.
Tulajdonképpen nem is mondok igazat, hiszen közvetlen közelről sosem találkoztam Börcsök Enikővel, mégis lokálpatriotizmuson okán ismerősömnek tartottam őt. Nem úgy, ahogyan a közösségi oldalakon definiáljuk az ismerőst, inkább a példa ereje által. Ugyanabban a tiszántúli kisvárosban, Mezőtúron születtünk, bár ő alig tíz évvel korábban, s nem túlságosan hosszú ideig éltünk ugyanott.
Mégis a várostalan Magyarországon, a Budapesten kívüli helyeken születettek örökre egymás majdnem személyes ismerősei.
Bizonyságként ajánlom Térey János félbe tört emlékiratát, a Boldogh-ház, Kétmalom utcát, amelynek omladozó falú, pocsolyás kisvárosi utcái sokkal, de sokkal közelebb esnek személyes történeteimhez, mint a magyar főváros rengetegéhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.